Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: február, 2010

Könyv és London

Kép
Londonban lenni jó.
Könyvesboltban nézelődni jó.
Londonban könyvek között bóklászni fantasztikus!

A Charing Cross Road-on végigsétálni egy könyvkedvelő London-látogatónak felér egy kínzással, hacsak nincs a zsebében elkölthető húszfontosok garmadája. Az út mindkét oldalán könyvesboltok csábítják a bibliofil egyéneket; kedvenc útikönyvem szerint ez a Leicester Square-től az Oxford Streetig húzódó forgalmas út a "könyvgyűjtők utcája".

Nem félek

Kép
"Ti mind, szőrös pókok s ti, borzas borzok, ti, nyáladzó csigák és vaksi vakondok, csemetéinktől távol maradjatok. Ti, éjjeli lények, sötétben bóklászók, ti, kik nem alusztok csupán pirkadatkor, a kisfiúcskának álmát virrasszátok."

Szombaton újra megnéztem ezt a fantasztikus filmet, miután szóbakerült a Molyon. Olaszul néztem (na jó, azért bekapcsoltam a feliratot is), és megint elhatároztam, hogy felelevenítem az olasztudásomat, mert elég szomorú, hogy miután egszereztem a középfokú nyelvvizsgát, egycsapásra elfelejtettem szinte mindent.
Pár éve láttam először a filmet, aztán tavaly év végén elolvastam a könyvet is (Niccoló Ammaniti: Én nem félek). Jó volt, újabb pipa az 1001-esen, de a film jobban tetszett.
A történet egy dél-olaszországi faluban (hm, nem tudom lehet-e falunak nevezni egy kb. öt házból álló települést) játszódik, itt él a tíz éves Michele Amitrano. A nyári hőségben barátaival és húgával töltik az időt, mígnem egy forró napon Michele megdöbbentő dolgot …

Jung Chang: Vadhattyúk

Kép
1984, Made in China


Nem emlékszem, hogy valaha olvastam volna Kínáról szóló könyvet, ez az ország valahogy sosem érdekelt. A Vadhattyúk című regényt csak azért kezdtem el olvasni, mert szerepel az 1001-es listán. A könyvtárban belelapoztam, megnéztem a fényképeket és mivel első látásra érdekesnek tűnt, velem jöhetett.

Rafael Seligmann: A Tejesember

Kép
Olvastam már pár holokausztos könyvet, de ilyennel még nem találkoztam: zsidók nácizzák egymást veszekedés közben, majd zsidóznak is; mindezt egy német-izraeli író könyvében.
A történet főhőse Jakob Weinberg, túlélte Auschwitz-ot és azt beszélik róla, hogy a lágerben megosztotta társaival tejporát, amit munka közben talált. A valóságban nem ez történt: társai elvették tőle a tejport, ő pedig egy másik ember élete árán mentette meg sajátját.
A háború után jópár évvel Münchenben vagyunk. Weinberg egy nem zsidó nővel él együtt. Ez jó neki így. Gyereket azonban nem szeretne, mert akkor az náci lenne. A fia szintén egy sikszével él együtt, ez bántja. Lánya Izraelben él zsidó férjével, apját és bátyját egyaránt megveti sikszéjük miatt. Nagy szerelme, Peter goj… Weinberg gyűlöli Németországot és örül, hogy lányát sikerült kiköltöztetni Izraelbe, a lánya azonban vissza akar menni Németországba, mert nem akarja, hogy fiát besorozzák az izraeli hadseregbe.
Fantasztikusan jó könyv, teli ellentmon…

Welcome to Buda(pest)

Kép
Szuper, Regináék és újdonsült babájuk egy hónap múlva hazalátogatnak. Valójában Buda már három hónapos, mikor jönnek már négy lesz, azaz kézbevehető. Kíváncsi vagyok rá, milyen a legjobb barátnőm kisfia, még nem is láttam. Remélem, hoznak egy kis londoni szmogot, mert az igazat megvallva már nagyon hiányzik :( Na jó, nem kifejezetten a szmog, hanem LONDON. Jó lenne hamarosan kimenni pár napra, de sajnos attól tartok, mostanában nem fog összejönni. Megnéztem az EasyHotelt, a Victoriánál 30 GBP egy ablaktalan miniszoba, úgyhogy egyelőre marad az álmodozás és az emlékek...

Fannie Flagg: Isten hozott, Prücsök!

Kép
Kétségtelen, hogy Fannie Flagg remek mesélő és azt is elismerem, hogy a könyv nem volt rossz. Annyira viszont jó sem. Az elég szerencsétlen cím és a borító alapján meg voltam róla győződve, hogy a történet egy kislányról szól, a fülszöveget elolvasva aztán meglepődtem, hogy nem, majd kiderült, hogy mégis...
A történet egy aprólékos kirakójátékhoz hasonlít, amelynek a kerete Dena Nordstrom élete, a játék darabkáiért pedig ide-oda utazgatunk a térben New York és Elmwood Springs, az időben pedig a negyvenes és a hetvenes évek között. Van pár puzzle-darab, ami egyelőre nem passzol sehova, azokat egy időre félretesszük, majd váratlanul megtaláljuk a helyüket. Ezzel eddig nincs is semmi baj, az is tetszett, hogy mikor ellaposodott a történet, egy nyomozás újra fellendítette. Volt azonban jópár dolog, amivel nem voltam kibékülve. Ilyen volt például a főszereplő: Dena Nordstrom, a feltörekvő, karrierista szép fiatal nő, akinek a könyv elején csakis a rossz tulajdonságait hangsúlyozza F. F., és…

Megtetszett.

"Azt azért nem bánnám, ha gazdag lennék meg híres. Föl van nálam vésve az
előjegyzési naptárba, és egyszer majd megpróbálok rá időt szakítani.De ha
rákerülne a sor, akkor is inkább maradjak meg magamnak. Ne kelljen nekem
kicserélve lenni, ha egy szép nap arra ébredek, hogy az álmaimat luxuskivitelben
házhoz szállították." (Truman Capote: Álom luxuskivitelben)

Tara Bahrampour: Visszatérés Iránba

Kép
A Lányom nélkül soha olvasása óta (kb. 10-15 éve) teljesen rá vagyok kattanva a muszlim országokban élő nők sorsával foglalkozó könyvekre. Az iszlám amúgy is érdekel, olyannyira, hogy a szakdolgozatomat is ebben a témában írtam.
Az évek során valahogy mindig az Iránban és Afganisztánban játszódó regények tetszettek a legjobban, vagy azért, mert ezekből olvastam a legtöbbet, vagy eleve ezeket kerestem (mert amúgy is nagyon érdekel mindkét ország).

1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz

Kép
Listamániában szenvedek. Folyamatos késztetést érzek arra, hogy az ilyen típusú könyvekben szereplő filmek közül a lehető legtöbbet megnézzem, a lehető legtöbb könyvet elolvassam, lehető legtöbb lemezt meghallgassam. Ezt a súlyos darabot (2,03 kg, megmértem) tavaly karácsonyra kaptam Gergőtől és rögtön megszámoltam, hány könyvvel vagyok meg. Elkeserítő eredményt kaptam, az 1001 könyv közül mindössze 37-et olvastam és az sem vigasztalt, hogy a felsorolt könyvek kb. fele meg sem jelent magyarul. Azóta javult a helyzet, most 48-nál tartok. Tavaly év végén, egy unalmas délután arra gondoltam, csinálok egy listát a könyvekről, hogy minek, azt nem tudtam pontosan, de megcsináltam (28 oldal lett). Ebből született a következő ötlet: létrehoztam egy olyan polcot a Molyon, ahova feltöltöttem a magyarul megjelent "kötelező" olvasmányokat. Nem gondoltam, hogy ennyi mindenkit fog érdekelni, de sokan jelölték kedvencnek és bekerült a kiemelt polcok közé is. A polcok készítése során elég …

Játék

Kép
Megkaptuk a Kultújra-játékban szerzett könyveket. Egy kicsit csalódott voltam, mert nem erre számítottam...
Valamikor ősszel jutott el hozzám a játék, ami arról szólt, hogy összegyűjtött és hulladékudvarokban leadott üvegekért ajándékokat, többek közt könyvutalványt lehet kapni. Eleinte úgy nézett ki, hogy egy kg üvegért kap az ember egy darab kódot, három ilyen kód pedig 3.000,- Ft értékű könyvutalványra váltható. Gergővel rögtön nekiálltunk üveget gyűjtögetni és beszerveztünk anyut-aput-tesót, hogy segítsenek, illetve regisztráljanak a játékban, mert egy ember csak egyszer válthatja a kódjait utalványra. Úgy számoltunk, hogy összegyűjtünk 15 kilót, így szerzünk 5 db háromezres utalványt, és akkor már csak pár lépés a Paradicsom :). Mikor felhívtuk a hulladékudvart, kiderült, hogy időközben megváltoztak a szabályok, és 3 kilóért jár egy kód, tehát 9 kiló üveg ér egy utalványt. Pár napig még gyűjtögettünk innen-onnan, majd egy hétfői este vidáman beledobáltuk mind a 18 kilót egy nagy, …

Pár értékelésem a molyról

Kép
Mivel éppen két könyv közepén tartok, nem tudok semmilyen épkézláb véleményt írni egy ideig. Éppen ezért arra gondoltam, hogy bemásolok két értékelést a Molyról, amolyan hiánypótlásként.




Nick Hornby: Pop, csajok, satöbbi

A könyv pár oldal után a barátom lett és ha Barry azt kérte volna, hogy csináljam meg az öt legjobb Londonban játszódó regény -listámat, ez állna az első helyen. Ez a könyv maga volt LONDON, a szmogos, zsúfolt, itt-elegáns-arrébb-nagyon-szakadt, Starbucks and Bodyshop-illatú csodahely. Rob történetét olvasva gondolatban végigjártam a helyeket, amelyeket említett: Crouch Endet (ott laktam legutóbb) és Woodgreent (ott legelőször). Elképzeltem a Championship Vinylt a Hollowayen, majd a Berwick Street-i lemezboltokra gondoltam és a camdeniekre is persze. A Seven Sisters Roadról eszembe jutottak a halal-kebabot kínáló boltok és az off-licence-k, a 6 for 5 söreikkel és egy idő után nem is a történetért olvastam, hanem Londonért.




Seamus Dean: Nyughatatlan ír lelkek

Nagyon tetsze…

Nahát...

Sosem gondoltam, hogy egyszer blogot fogok írni, és most tessék...