Fannie Flagg: Isten hozott, Prücsök!

Kétségtelen, hogy Fannie Flagg remek mesélő és azt is elismerem, hogy a könyv nem volt rossz. Annyira viszont jó sem. Az elég szerencsétlen cím és a borító alapján meg voltam róla győződve, hogy a történet egy kislányról szól, a fülszöveget elolvasva aztán meglepődtem, hogy nem, majd kiderült, hogy mégis...

A történet egy aprólékos kirakójátékhoz hasonlít, amelynek a kerete Dena Nordstrom élete, a játék darabkáiért pedig ide-oda utazgatunk a térben New York és Elmwood Springs, az időben pedig a negyvenes és a hetvenes évek között. Van pár puzzle-darab, ami egyelőre nem passzol sehova, azokat egy időre félretesszük, majd váratlanul megtaláljuk a helyüket. Ezzel eddig nincs is semmi baj, az is tetszett, hogy mikor ellaposodott a történet, egy nyomozás újra fellendítette. Volt azonban jópár dolog, amivel nem voltam kibékülve. Ilyen volt például a főszereplő: Dena Nordstrom, a feltörekvő, karrierista szép fiatal nő, akinek a könyv elején csakis a rossz tulajdonságait hangsúlyozza F. F., észrevétlenül megszűnik törtetővé lenni. Valahogy úgy éreztem, mintha egy mese elején leszögeznénk, hogy a boszorkány gonosz, de aztán a továbbiakban semmi gonoszat nem csinálna. Nem tetszett O'Malley doktor figurája sem, kicsit úgy tűnt, mintha egy tudathasadásos pszichiáterrel lenne dolgunk.

Véleményem szerint rengeteg "üresjárat" van a könyvben, olyan fejezetek, amelyek nem viszik előbbre a cselekményt, inkább csak időhúzásra jók (találkozás Tennessee Williams-szel, látogatás Sookie-nál, Norma véget nem érő beszélgetései Macky-vel és Elner nénivel). Sookie - ahhoz képest, mennyire keveset tesz hozzá a történethez - túl sokat szerepelt, bár ez magyarázható azzal, hogy ő Dena egyetlen barátja.
A fenti dolgok ellenére nem bántam meg, hogy elolvastam, mert az időben és térben ide-oda ugráló szerkezett tetszett, csak pár dolgot kihagytam volna belőle, mert az volt az érzésem, mintha Fannie Flagg arra törekedett volna, hogy legalább olyan vastag könyvet írjon, mint a Sült zöld paradicsom.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Azadeh Moaveni: Mézeshetek Teheránban

Indra Sinha: Valamikor ember voltam

Dr. Quanta A. Ahmed: A láthatatlan nők földjén