Pár értékelésem a molyról

Mivel éppen két könyv közepén tartok, nem tudok semmilyen épkézláb véleményt írni egy ideig. Éppen ezért arra gondoltam, hogy bemásolok két értékelést a Molyról, amolyan hiánypótlásként.




Nick Hornby: Pop, csajok, satöbbi

A könyv pár oldal után a barátom lett és ha Barry azt kérte volna, hogy csináljam meg az öt legjobb Londonban játszódó regény -listámat, ez állna az első helyen. Ez a könyv maga volt LONDON, a szmogos, zsúfolt, itt-elegáns-arrébb-nagyon-szakadt, Starbucks and Bodyshop-illatú csodahely. Rob történetét olvasva gondolatban végigjártam a helyeket, amelyeket említett: Crouch Endet (ott laktam legutóbb) és Woodgreent (ott legelőször). Elképzeltem a Championship Vinylt a Hollowayen, majd a Berwick Street-i lemezboltokra gondoltam és a camdeniekre is persze. A Seven Sisters Roadról eszembe jutottak a halal-kebabot kínáló boltok és az off-licence-k, a 6 for 5 söreikkel és egy idő után nem is a történetért olvastam, hanem Londonért.




Seamus Dean: Nyughatatlan ír lelkek

Nagyon tetszett, de azt hiszem, el kell olvasnom még egyszer, hogy minden mozaikdarabka a helyére kerüljön. Nem volt teletűzdelve bölcsességnek álcázott közhelyekkel, egy felnövekvő kisfiú elmeséli el Londonderryben élő családja rejtélyekkel teli történetét, egyszerűen, ahogyan ő látja. A lazán egymáshoz kapcsolódó emlékképszerű fejezetek időrendben követik egymást, és ahogy a főszereplő egyre idősebb lesz, úgy válnak gondolatai is komolyabbá és egyre világosabbá válik számára, mi is az a titok, mely körülfonja családját. Zseniális, nyomasztó, megható. És bár a könyv cselekménye 1971 júliusában ér véget, ez mindenképpen ide kívánkozik: http://www.youtube.com/watch?v=JFM7Ty1EEvs

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Indra Sinha: Valamikor ember voltam

Dr. Quanta A. Ahmed: A láthatatlan nők földjén

Vége az első résznek.