Oldalak

2010. március 31., szerda

London Calling - #7

Topshop

Ez nem az a TopShop, amely csak most, kedvezményes áron szuper konyhai eszközökkel és gépekkel bombáz minket, ez egy sokkal jobb.
Az Oxford Streeten található üzletük óriási. Soha nem sikerült rendesen végignézni, mert mindig leragadtam a bizsuknál vagy a táskáknál, aztán meg rohannom kellett. Kicsit olyan, mintha a Zarát összegyúrnánk a Mangoval és hozzáadnánk egy kicsit a H&M-ből. Mindezt Londonban, ahol mindenki bármit magára vesz és ahogy elnéztem az embereket, jól is érzi magát benne. Ott, ahol az emberek fele augusztusban balerinacipőt hord, a másik fele csizmát.

2010. március 30., kedd

London Calling - #6









Ennek a boltnak már a neve is nagyon tetszik, hát még a cuccai! Ékszereket vehetünk itt, de ne elegáns gyöngysorokra vagy konszolidált brossokra gondoljunk! Ne is bohókás műanyag bizsukra, azokat megnézhetjük a claire's-ben vagy az Accessorize-ban. Törzsi ékszereket találunk a Tribuban, bár egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy ez a szókapcsolat létezik ilyen formában.


Kagylóból, fából, kókuszból, ezüstből, csontból készült fülbevalók, gyűrűk, nyakláncok, karkötők, plugok és miegymások. Camdenben 3 üzletük van, az eladók magukon hordják szinte a teljes kínálatot. Nagyon segítőkészek voltak, és csak csendben mosolyogtak megdöbbent arckifejezésünkön. A zöld onyx horog egy fülbevaló, a durvábbik fajtából (ha a plugokat nem említjük), de van ennek egy olyan változata is, amit szét lehet szedni. Egy ilyen szétszedhetőset én is beszereztem, és pár évig büszkén hordtam :)

A szolidabb változat, fából.

http://www.tribu.co.uk/

2010. március 29., hétfő

London Calling - #5

Eat., Pret-a-manger


Vagyis a kajáldák. Ezerféle háromszögszendvics (ploughman rulez), és sok más gyorsan és könnyen fogyasztható, friss harapnivaló. Persze mellé üdítő, kávé és más italok.

Ha jól érzékeltem, a McDonald's lepattant helynek számít, Burger Kingből meg egy tűnt fel, a Leicester Square-n. Annak ellenére, hogy általában szidjuk az angol konyhát, Londonban jókat lehet ám enni. A csavar az a dologban, hogy nem angol kajákkal kell próbálkozni, hanem törökkel, indiaival, jamaikaival, már ha valaki szereti a különleges ízeket.

2010. március 28., vasárnap

London Calling - #4

Piacok
Londonban elég sok piac van, ahol a standok között bóklászva akár egy teljes napot is el lehet tölteni: Portobello Road, Brick Lane-Petticoat Lane, Camden.

Az abszolút kedvencem a camden-i piac, ami valójában 6 kisebb piac összeolvadásából jött létre. Tulajdonképpen a Camden Town metrómegállónál kezdődik, ha elindulunk a Camden High Streeten Chalk Farm felé, már az utca két oldalán árusokat találunk. Marten's bakancsok, feliratos pólók, kitűzők, ékszerek, minden, amit az ember lánya kíván (vagy kívánt volna tíz évvel ezelőtt). Itt dekkol egy Marten's Shop-os táblával az a punk is, aki egyszer 5 fontért engedte volna lefotózni magát. Nem adtam neki, erre bebújt a táblája mögé és egy kézmozdulattal kifejezte, mi a véleménye :)


Továbbhaladva az utcán lemezboltok, dark-ruházati boltok és mindenféle gift-shopok találhatóak, nem kicsit feltűnő homlokzattal és cégérekkel. Miután átkeltünk a Regent's Canal feletti minihídon, magába szippant a Camden Lock Market, a piac legnagyobb összefüggő része. Innentől kezdve csak nagyjából tudom, hogyan következnek a boltok, egyrészt mert itt már valami különös eufórikus állapotban szoktam bolyongani, másrészt egy idő után kacskaringós utcácskák futnak szerteszét és egymásba, ezért néha nehéz kiigazodni.



Az biztos, hogy a híd után van egy táskaárus, aki egy darab cipzárból készült kisebb-nagyobb táskákat árul; és egy Hemp bolt, csudajó, kenderből (bizony) készült cuccokkal. Mármint ruhákkal és testápoló szerekkel. Ezen a részen különböző népek ételeit is megkóstolhatjuk a jerk chickentől kezdve a kebabig. Van még pár reggae-shop, igazi Jamaican rastaman-nel, aki természetesen patois nyelven beszél, néha a felét sem érteni.

Ezután következik egy fedett kis csarnokrész, két szinten, különleges kézműves ékszerekkel, szappanokkal, gyertyákkal, egyéb rácsodálkoznivalóval. Ha innen kiérünk, macskaköves nyitott részen találjuk magunkat (itt általában ruhák vannak), majd újabb fedett rész következik, szélén újabb éttermekkel, ahol az eladók műanyag villákon kínálják a kóstolót, ha mindegyiktől elfogadjuk, a piac végére érve jól is lakunk.

És itt kezdődik a káosz, a kacskaringós kis utcák dzsungele. Erre egy kis beugró, vynil-shop, vintage clothes, menjünk erre, jaj azt hadd nézzem meg. Gothic-lolita felszerelés kompletten, az eladón is, fényképezni sajnos tilos. Innen dub szól, onnan valami goa és néha mosolyogva megkérdezik, mi újság. Használt ruhák, nejlondzsörzé-hangulat, Ciánkáli-feeling. A piac vége felé található a Cyberdog, ahova ha belépünk, a mellkasunkban dübörög a trance (?), rave (?), goa (?), techno (?), nemtudommilyen zene és olyan dolgokat találunk, amilyeneket még életünkben nem láttunk. Magasított talpú cipők, szőrös lábszárvédők, olyan pólók, amelyeknek a mintája a zene ütemére villog, napszemüvegek. Minden UV, plasztik, az eladókon ott az egész kínálat + néhány extrém piercing.

Miután kellőképpen kicsodálkoztuk magunkat, megnézhetünk itt még egy-két ruhaboltot és indiai standot, itt is vannak kajáldák, majd hamarosan elérünk a katakombákhoz, ahol igazi antikvitásokat vásárolhatunk, ha arra van igényünk.

A többi piactól nem vagyok ennyire elragadtatva, ami nem azt jelenti, hogy nem tetszettek volna, de Camden egy csoda. Mutatom:

2010. március 27., szombat

London Calling - #3




Hat éve meg vagyok róla győződve, hogy a T. K. Maxx-ben nem használt ruhát árulnak, de most azon gondolkozom, mitől vagyok én ebben olyan biztos. Na mindegy. A lényeg, hogy ez egy olyan üzletlánc, amelynek a boltjaiban különböző márkájú, kifutó darabokat vehetünk, nagyon kedvező áron, outlet módjára. Legalábbis szerintem...

Egymás mellé vannak rendezve a blúzok, pólók, szoknyák, nadrágok, ami nekem sokkal szimpatikusabb, mint a szín alapján való elrendezés. Általában mindenből egy darab van, mint egy jobbféle turkálóban és az eredeti címkéket is rajta szokták hagyni a ruhákon, az eredeti árral. Hát van annál jobb érzés vásárlás közben, mint amikor azt látja az ember, hogy a kezében tartott, eredetileg 50 GBP-s pulóver 15-ért az övé lehet?!?

Ha elég kitartó valaki, van türelme és/vagy ideje jól körülnézni, nagyon jó darabokra bukkanhat. Én vettem már T. K. Maxx-ben Ripcurl nadrágot, Adidas melegítőfelsőt, Roxy pólót, unokaöcsinek Quicksilver és Bench pólókat; de a T. K. Maxxból származik a csodálatos lila Eastpak válltáskám is, amit valójában a Regina vett, de az első "ezt nem adod nekem?"-re nekem adta.
A ruhákon kívül vannak cipők (mindenféle stílusban), játékok, kiegészítők és illatszerek között is lehet turizni. Én kettő T. K. Maxx-ban jártam, a woodgreen-i Shopping Cityben találhatóban, és Brent Crossban, de azt hiszem, ennél sokkal több boltja van.


2010. március 26., péntek

London Calling - #2

Body Shop


A Regina által csak Testboltnak hívott üzlet a kenceficerajongók paradicsoma. Már messziről érezhető a hívogató illat és bár eddig nem sok mindent vásároltam ott, mindig bementem egy kis szagolgatásra.

Testápolók, samponok, parfümök kelletik magukat a csillogó üvegpolcokon, a különböző gyümölcsös krémeket legszívesebben kiskanállal kóstoltam volna meg. Az eladókisasszonyok (nincs jobb szó rájuk) elegánsak, kedvesek, akkor is, ha csak egy mini body-buttert vásárol az ember, hogy ugye mégis valamit...

Body Shop-ot találtunk Prágában, Parndorfban, de Rethymno-ban (Kréta) is, Magyarországon az interneten érhető el. De annak sajnos nincs olyan csodás illata....




A Body Shop Rethymno-ban

2010. március 25., csütörtök

London Calling - #1

Starbucks

A Starbucks-logót (lásd lejjebb) mindenki ismeri, még ha nem is tud róla. Ez szerepel azon a papírpoháron, amilyennel a filmekben rohangálnak, vagy amivel a celebek járnak-kelnek (mobil, kocsikulcs, kávéspohár).

Londonban szinte minden sarkon van egy ilyen kávézó és nem csak kávét, hanem (számomra túl mű) sütiket is árulnak. Mivel rettentő nagy problémát csinálok mindenből, nem merészkedtem be kávéért, mert attól féltem, hogy egy rendelés meghaladja a képességeimet. Milyet, hogyan, kérek-e ezt-azt, és ha igen, miért? Ezt a McDonald'sban is utálom (csak egy sajtburgert kérek, kommentár nélkül). Szóval mi van, ha nem értem mit kérdez a pultos, süvít a tejgőzölő, föltartom a sort, á, hagyjuk.

Aztán Prágában bementünk a régóta kerülgetett Starbucksba és rendeltem egy small karamellás rettenetet (máig nem értem miért azt választottam, utálom a karamellt), amivel órákig szuttyogtam, mert 1. forró volt, 2. sok volt, a small size ellenére, 3. csak a celeb-fíling miatt akartam kipróbálni, szóval ha már pohárral a kezemben sétálgattam, legalább legyen benne valami.

Ha minden igaz, hamarosan Budapesten is nyílik Starbucks, a Westendben, bár eredetileg a Váci utcába tervezték. Kíváncsian várom, addig meg marad a Costa.

2010. március 24., szerda

London Calling

Ahogy jön a tavasz, meg jön a jó idő, egyre jobban mennék Londonba... Így van ez, az allergia tüneteivel együtt jelentkeznek az elvonási tünetek is, nem csoda, már 7 hónapja nem szívtam londoni szmogot.

Arra gondoltam, ha már én nem megyek Londonba, virtuálisan idehozom azt a 10+1 dolgot onnan, amit nagyon szeretek, de sajnos itthon nincsen.

Természetesen sokkal többet is össze tudnék gyűjteni, de már akkor is elégedett lennék, ha a 10+1 dologból legalább a fele megjelenne Budapesten.
A felsorolás holnap kezdődik, addig egy kis zene:


2010. március 20., szombat

Bret Easton Ellis: Amerikai psycho

A szereplők:
A., aki ezt és ezt visel; ezzel és ezzel szexel; ebben és ebben a felkapott étteremben vacsorázik; ilyen és ilyen bogyóval dobja fel magát.
B., aki ezt és ezt visel; ezzel és ezzel szexel; ebben és ebben a felkapott étteremben vacsorázik; ilyen és ilyen bogyóval dobja fel magát.
C., aki ezt és ezt visel; ezzel és ezzel szexel; ebben és ebben a felkapott étteremben vacsorázik; ilyen és ilyen bogyóval dobja fel magát.
.
.
.
Z., aki ezt és ezt visel; ezzel és ezzel szexel; ebben és ebben a felkapott étteremben vacsorázik; ilyen és ilyen bogyóval dobja fel magát.

A helyszín:
New York, ahol a fenti szereplők több száz dollárt fizetnek ki egy vacsoráért, és egy ötvenest egy pár zokniért, és nem dobnak egy ötvencentest sem a kéregetőknek, viszont megalázzák őket, majd otthon meghallgatják a Les Miserables londoni felvételét és sósavval, valamint fűrésszel próbálják szórakoztatni nőismerőseiket. Na jó, nem mindannyian, csak egyikük.

Armani-öltönyös massza bolyong étteremről étteremre, ilyen-olyan Donna Karan-ruhás nőkkel, és közben arról beszélgetnek, hogy illenek-e a kötött mellények az öltönyökhöz (melyek számomra értelmezhetetlen anyagból és szabással készültek). Fantasztikus életük van: gazdagság, szépség, elegancia, csillogás, üresség, elidegenedés, antidepresszánsok.

De az Amerikai psycho valójában nem erről szól...

2010. március 19., péntek

Azár Náfíszí: A Lolitát olvastuk Teheránban

Újabb Iránról szóló könyv talált meg, illetve én láttam a molyon, de a könyvtárban egyértelműen a könyv ugrott a lábaim elé a "Női sorsok" polcról.

Pár oldal után kiderült, ez kicsit komolyabb, mint az általam eddig olvasott, Iránban játszódó könyvek. Nem kifejezetten arról szól ugyanis, hogy hogyan tette tönkre Náfíszí életét az iszlám forradalom, sokkal inkább arról, hogyan lehetetlenítette el őt, mint egyetemi tanárt.

2010. március 12., péntek

Békés Pál: Csikágó

Teljesen véletlenül került hozzám, és nem bántam meg, hogy elolvastam, sőt! Valamelyik nap a kedvenc könyveinkről beszélgettünk az egyik kolléganőmmel, mikor a főnökasszonyom megjegyezte, hogy ő legszívesebben kortárs magyart olvas, egyik kedvence például a Csikágó. Már hallottam a könyvről, a molyon is dícsérték, ezért kölcsönkértem.

2010. március 8., hétfő

Nyaralás 2010 Vol.2.


Az előző bejegyzésből kimaradt, hogy természetesen megnéztem pár indiai utat is, de azok általában félmilliónál kezdődnek (ami meg olcsóbb, az gyanús).

Tegnap estére viszont megszületett a döntés, Gergő azt mondta, hogy ha annyira szeretnék Tunéziába menni, hát legyen. Úgyhogy ma reggel a kávézás közben a fakultatív programokat böngésztem és eszembe jutott, hogy feltétlenül kell vinnünk olyan kék kézfertőtlenítőt...

2010. március 7., vasárnap

Nyaralás 2010

Pénteken munka után kimentünk az Utazás Kiállításra. Fejenként 1700,- Ft-ért annyi prospektust szedtünk össze, hogy leszakadt a kezünk (nekem a lábam is). Gergőm persze ellenkezett, hogy ezt mind meg lehet nézni az interneten, de szerintem sokkal jobb friss nyomdafestékszagú füzeteket lapozgatni és bejelölgetni a szimpatikus ajánlatokat, mint kattingatni.