Azár Náfíszí: A Lolitát olvastuk Teheránban

Újabb Iránról szóló könyv talált meg, illetve én láttam a molyon, de a könyvtárban egyértelműen a könyv ugrott a lábaim elé a "Női sorsok" polcról.

Pár oldal után kiderült, ez kicsit komolyabb, mint az általam eddig olvasott, Iránban játszódó könyvek. Nem kifejezetten arról szól ugyanis, hogy hogyan tette tönkre Náfíszí életét az iszlám forradalom, sokkal inkább arról, hogyan lehetetlenítette el őt, mint egyetemi tanárt.

Náfíszí tanárnő, miután feladja egyetemi állását, teheráni lakásában tart csütörtök délelőttönként irodalmi workshopot ex-tanítványai részvételével. Nyugati műveket olvasnak, elemeznek, próbálnak erőt gyűjteni belőlük a mindennapokhoz, illetve az olvasottak segítségével választ kapni életük kérdéseire.


Ez a kerete tehát a történetnek, amit kb. 60 oldal után félretettem, mert telis-tele volt utalással Nabokov Lolitájára, amit nem olvastam. Nem tudtam eldönteni, hogy a továbbiakban mennyire játszik fontos szerepet a nevezett regény, ezért elolvastam (újabb könyv kipipálva az 1001-esen). Mikor újra nekiálltam Náfíszí Lolitájának, elégedetten bólogattam, mikor Nabokov regénye jött szóba. Most már tisztában voltam azzal, kicsoda Humbert, mikor mi történik és miről is beszél Náfíszí.
A következő meglepetés akkor ért, mikor elértem a következő, "Gatsby" című fejezethez. Ebben a részben ugyanis folyamatosan erre a regényre hivatkozott, Gatsby-vel példálózott, sőt az egyetemen még tárgyalást is rendeztek neki. Rosszat sejtve hátralapoztam a tartalomhoz, ahol elhűlve láttam, hogy a harmadik fejezetnek "James", a negyediknek pedig "Austen" a címe. Ezektől az íróktól nem olvastam semmit, de szerencsére a könyv az említett regények ismerete nélkül is tetszett. (Tulajdonképpen a Lolitát is kihagyhattam volna.)

Szóval a Lolitát olvastuk Teheránban jó kis könyv, bár az összes dolgot, amit Iránról írt, már olvastam máshol. Sokszor vissza kellett lapoznom, hogy megnézzem, ki kicsoda, vannak regények, ahol valamiért folyamatosan összekeverem a szereplőket, na ez olyan volt. Az meg, hogy szinte minden második oldalon kedvenc regényeinek hősei szerepeltek, csak azért zavart, mert én sajnos nem ismertem ezeket a hősöket.

A másik sztori a könyvvel kapcsolatban az, hogy Pável megkérdezte, írnék-e egy bejegyzést az evocatio blogba. Mikor nagyjából megértettem, miről is van szó, elvállaltam, és egy kis tökölés után megszületett a post. Íme:
http://evocatio.blog.hu/2010/03/19/azar_nafiszi_a_lolitat_olvastuk_teheranban_1#more1843836

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Indra Sinha: Valamikor ember voltam

Dr. Quanta A. Ahmed: A láthatatlan nők földjén

Vége az első résznek.