Békés Pál: Csikágó

Teljesen véletlenül került hozzám, és nem bántam meg, hogy elolvastam, sőt! Valamelyik nap a kedvenc könyveinkről beszélgettünk az egyik kolléganőmmel, mikor a főnökasszonyom megjegyezte, hogy ő legszívesebben kortárs magyart olvas, egyik kedvence például a Csikágó. Már hallottam a könyvről, a molyon is dícsérték, ezért kölcsönkértem.

Már a cím kétértelműsége is tetszett: jelenti egyrészt a műben szereplő pesti negyedet, másrészt Chicagót; a "gangregény" alcím pedig zseniálisan rímel a főcímmel. A gang, mint függőfolyosó a Csikágóhoz tartozik; a gang, mint banda pedig Chicagóhoz. A cím-alcím kettőséből valamiért arra következtettem, hogy alvilági figurák lesznek a szereplők, józsefvárosi nehézfiúk, mert valahogy Chicagóról a gengszterek jutnak eszembe, Józsefvárosról meg szintén. Talponállók, késdobálók, fröccsök és hosszúlépések, autófeltörések jelentek meg lelki szemeim előtt, mikor a könyvre néztem. Kopott mackónadrágban hadonászó házmesterek és házi pálinkafőzők a spejzban; feketézés, valutázás. Aztán kiderült, hogy nem pontosan erről van szó, először is a Csikágónak nevezett negyed nem a Józsefvárosban, hanem Erzsébetvárosban található, a történetek hősei pedig egyszerű emberek, nem kisstílű bűnözők. A házmester nagyjából stimmelt.

A történet elején megismerhetjük Sumin Vendelt, a cipészt és feleségét, Arankát, akik egy szoba-konyhában nevelik gyermekeiket. Egy napon a gazdag amerikai rokon képében tetszelegve megérkezik Chicagóból Sumin testvére, Frigyes. Mindenféle csodával kábítja rokonait, ám az olvasónak pillanatnyi kétsége sem lehet, hogy ő az a messziről jött ember, aki azt mond, amit akar, mert szépen lassan kiderülnek a viselt dolgai. Szinte minden jelenben játszódó mozzanathoz kapcsolódik egy múltbeli esemény, mintegy magyarázatképpen. Frigyesnek van egy jelen idejű bűne is: elcsábítja sógornőjét, akit talán nem is kell annyira csábítani, hiszen a leírásból kiderül, Aranka nagyon "népszerű".

Bűnei ellenére Frigyes nem egyértelműen negatív figura, legalábbis én nem annyira megvetést, hanem inkább szánalmat éreztem iránta. Sajnáltam Arankát is, de felszarvazott férjét is. Miután Frigyes hazahajózott és továbblapoztam a következő fejezethez, azon gondolkodtam, vajon hogyan bonyolódik tovább a történet, mert kicsit olyan, mintha lezárult volna. Aztán kiderült, hogy nem egy új fejezet következik, hanem egy új novella, mert a Csikágó novellák füzére, melyeket úgy kötnek össze az újra és újra felbukkanó szereplők, mint a lakásokat a függőfolyosó.

A legtöbb szereplő megjelenik egy-két novellával és pár évvel később, vagy ha nem is a régiek tűnnek fel, akkor a gyerekeik. Nagyon tetszett az ábrázolásuk: nincsenek egyértelműen jók és rosszak, emberek vannak, az összes jó és rossz tulajdonságaikkal, döntéseikkel együtt.

A stílus elsőosztályú: gördülékeny, olajozott, semmi felesleges időhúzás, egy pillanatra sem válik unalmassá a történet. Nincs trágárkodás, nincs viccelődés. Ez is jó. A hangulat szintén megfogott, mert a 80-as években voltam gyerek, és bár a Csikágó kicsit előbb játszódik, sok dolog a gyerekkoromra emlékeztetett. Rögtön az első oldalon a poroló az udvaron és a flanelpongyolás (az majdnem otthonka!) szomszédasszony. Az említett utcákat mind ismerem, így az egész valahogy olyanná vált, mintha Békés Pál direkt nekem írta volna a könyvet, hiszen tudom, miről beszél (bólogat, összekacsint).

Első találkozásom volt ez Békés Pállal, de nem az utolsó. Már ajánlották is a következő könyvét, a Bélyeggyűjteményt, a Csikágót pedig mindenképpen megveszem, mert szeretném még többször elolvasni.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Azadeh Moaveni: Mézeshetek Teheránban

Indra Sinha: Valamikor ember voltam

Dr. Quanta A. Ahmed: A láthatatlan nők földjén