Ayaan Hirsi Ali: Az engedetlen

Vagy pillanatnyi elmezavar hatására vettem meg a könyvet, vagy azért, mert olcsó volt, nem tudom. 500 forintért illegette magát a polcon, na gyere Seherezádé, gondoltam, mesélj valamit. Pár oldal után már tudtam, hibát követtem el, megszegtem az egyik fő könyvvásárlási szabályomat. Olyan könyvet, amelynek a borítóján fátylas nő szerepel a "bestseller" felirat alatt vagy fölött, NEM veszek meg. Kölcsönkérem, azt mindenképpen, mert imádok az iszlámról olvasni, de pénzt nem adok érte.
Ayaan Hirsi Ali könyve tanulmányba oltott életrajz (vagy fordítva), mindkettőnek gyenge. Van egy-két érdekes rész, elismerem, de a könyv egésze nem tetszett. A szomáliai írónő folyton ismétli önmagát, ide-oda csapong, én meg ásítozok, "ezt már olvastam valahol... ja igen, a szakdolgozatomban írtam erről". A Tíz tanács a szabadulni vágyó muzulmán nőknek című fejezethez érve az volt az érzésem, hogy egy életvezetési útmutatót tartok a kezemben,  a "ha elhagyod a házat, kell egy hely, ahol lakhatsz" tanácstól pedig a lélegzetem is elállt. Azért kár, hogy ilyen szerencsétlen mondatokkal szétzúzta a tudományos formát, mert egyébként sok fontos és kényes kérdésről ír (miért olyan az iszlám, amilyen; hogyan lehetne kiszabadítani a nőket a "szüzek ketrecéből"; segíti-e a multikulturalizmus a muszlimok beilleszkedését a nyugati társadalmakba). Egy szó mint száz, elég komolytalannak tűnt, ha harapós kedvemben lennék, fércmunkának hívnám. Szerencsére hamar végeztem vele, hála a kb. 4 centis jobb margónak és az óriásbetűknek, melyek segítségével sikerült 300 oldalasra kihozni.
Már bánom, hogy megvettem, hogy azért jót is írjak, a borító továbbra is nagyon tetszik, legfeljebb bekeretezem és kiakasztom a falra.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Indra Sinha: Valamikor ember voltam

Dr. Quanta A. Ahmed: A láthatatlan nők földjén

Vége az első résznek.