Banana Yoshimoto: Kitchen - Japán novellák

Teljes közöny...
Néha előfordul, hogy nincs egészen határozott véleményem egy-egy könyvről, de azért azt általában el tudom dönteni, tetszik vagy sem. Nos, a Kitchen-ről csak annyit tudok mondani, hogy nagyon nyomasztónak találtam. Semmi többet.

Banana Yoshimotóról az 1001 könyvben olvastam először, és ha már megláttam a könyvtárban a Kitchen-t, kikölcsönöztem. Megmondom őszintén, nem nagyon ismerem a japán írókat, Ishigurótól és Kósuntól olvastam már 1-1 könyvet, Harukitól pedig majd szeretnék, de kb. ennyi a kapcsolatom a japán irodalommal. Fogalmam sem volt, mire számítsak, az első pár oldal érdekesnek tűnt, aztán a következő már nem annyira, aztán picit megint, és már-már azt hittem, történni fog valami izgalmas. Hát nem.

Miután befejeztem az olvasást, a fülszöveget hívtam segítségül, hogy megtudjam, miről is szól a könyv. Kaptam hatalmas közhelyeket, de továbbra sem értettem, miért került a könyv az 1001-es listára. Fiatalok névtelen harca? Apátia inkább. Nagyvárosi regény? Hm, nem tudom.
"Két történetet helyez egymás mellé, melyek anyákról, a konyháról, a szerelemről, tragédiákról szólnak." Valóban két történet szerepel a kötetben (az első kétrészes), de nem éreztem köztük párhuzamot, amit az "egymás mellé helyezés" sugallt. Inkább ellentétet, hiszen az első szereplő megtalálja a szerelmet, a második pedig elveszíti. Az első sztori második részét és a második történetet összeköti a címe (Telihold és Holdudvar), ám más kapcsolatot nem találtam közöttük. Az anya (aki azelőtt apa volt) és a konyha csak az első kisregényben játszik szerepet, na jó szerelem és tragédia akad mindkettőben.

Kicsit elszomorodtam, mert nem találtam meg azt a két elegáns történetet, amiről a fülszövegben írtak. Sokszor valóban hajlamos vagyok elsiklani a lényeg felett, lehet, hogy most is ez történt, de azért remélem, hogy nem az én készülékemben van a hiba.

Megjegyzések

  1. Vannak emberek, akik egyszerűen nem fogékonyak a japán szellemiség iránt. Ha a Kitchen-t nem tudtad értékelni, nyilván te is ezek közé tartozol. Kár, pedig hihetetlenül jó írás, annak ellenére (vagy inkább épp amiatt), hogy nem történik benne semmi 'izgalmas'. Én nem nyomasztónak, hanem kifejezetten felemelőnek találom.

    VálaszTörlés
  2. Teljesen jó meglátás, nem vagyok fogékony a japán szellemiség iránt, nagyon keveset tudok Japánról és az ott élő emberekről. Igyekszem - főleg a könyvek által - megismerni a világ népeit, de a japánokat valahogy nem tudom hova tenni.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Indra Sinha: Valamikor ember voltam

Dr. Quanta A. Ahmed: A láthatatlan nők földjén

Vége az első résznek.