Khaled Hosseini: Ezeregy tündöklő nap

Khaled Hosseini nevét a Papírsárkányok kapcsán ismertem meg, s mivel az a regénye nagyon tetszett (a film sem volt rossz, de a könyv jobb), kedvet kaptam az Ezeregy tündöklő naphoz is. Nem kerestem különösebben, véletlenül említette az egyik ismerősöm, hogy éppen azt olvassa, és ha már így szóba jött, gyorsan kölcsönkértem. Hamar elolvastam, tetszett is, de mély nyomot nem hagyott bennem.
Szomorú történet, szenvedéssel teli, de milyen is lehetne más egy olyan országban játszódó regény, ahol évtizedek óta háborúk dúlnak és az átlagéletkor 47 (!!!) év. Ahol a szovjet megszállást a hadurak uralma váltotta fel, majd a hadurakat a tálibok, akik a saríára hivatkozva az alapvető emberi jogokat is korlátozták. Ahol a stadionokban nem focimeccseket rendeztek, hanem nyilvános kivégzéseket és a nőknek megtiltották - többek közt - a nevetést. Itt él Mirjam, akit anyja halála után férjhez adnak egy idősebb férfihez és Leila, aki néhány év múlva ugyanennek a férfinak lesz a második felesége. A kezdeti ellenségeskedés után a két nő szövetséget köt, együtt nevelik Leila kisfiát és egymás védelmezőivé válnak férjükkel szemben. Mirjam önfeláldozásának köszönhetően a szenvedéssel teli évek után Leila új életet kezdhet gyermekkori szerelme, Tárik oldalán.
Afganisztán, polgárháború. tálibok, szenvedés, happy end. Afganisztánban ilyen történetek születnek, csak a happy end nem garantált...

                                         

P.s.: Kezdem unni a nő kinéz a fátyol mögül, egyik szeme látszik típusú borítókat. (Ez persze a könyv értékét nem növeli / csökkenti, de a könyv iránti érdeklődésemet nagyban befolyásolja.)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Indra Sinha: Valamikor ember voltam

Dr. Quanta A. Ahmed: A láthatatlan nők földjén

Vége az első résznek.