Marjane Satrapi: Asszonybeszéd


Marjane jó arc, ezért mikor megtudtam, hogy újabb történettel rukkol elő, rögtön előjegyeztem az Asszonybeszéd-et a bookline-nál.  
Amikor átvettem, kicsit lefelé görbült a szám: a Persepolis-hoz képest nagyon aprócskának tűnt. Viszont jó nyomdafesték szaga volt, ami tetszett, de hazafelé nem nagyon mertem lapozgatni, mert féltem, hogy összemaszatolom a világos dzsekimet.
Egyszuszra elolvastam, aztán hümmögtem egy sort: jó volt, jó volt, de...
A helyszín, a szereplők a régiek, több ismerőssel is találkozhatunk, például Márzsi nagyanyjával, akiről kiderül, hogy ópiumfüggő és több férjet is elfogyasztott. (A Persepolis-ban csak egyszerűen jó fej volt, olyan, mint Poupette a Házibuliban.)
A téma nem forradalmi, hanem sikamlós, a történet kerete pedig egy családi ebéd, illetve az azt követő teázás. A férfiak délutáni szunyókálása közben az asszonyok és lányok pikáns történetekkel szórakoztatják egymást saját - de legfőképp ismerőseik - szerelmi életéről. Marjane nagymamája szerint ugyanis bármilyen szívgyógyszernél többet ér, ha az ember kibeszél másokat, természetesen szigorúan a hátuk mögött. A nők csak beszélnek, mesélnek, ámuldoznak, miközben csípős megjegyzéseket tesznek a férfiakra.

"Nos, jobb ha tudod, hogy egy férfi méltósága nem jelent többet két golyónál. Fél herével már eléggé meghúzzák magukat."

Szabadszájúan, tabuk nélkül folyik a beszélgetés, egy-két rajz is elég... hogyismondjam, lényegretörő, például Sideh történetében. Itt volt is egy kis fújolás is részemről, de túltettem magam rajta. Nemcsak a férfiak vannak terítéken, az asszonyok kitárgyalják plasztikai műtéteiket is. Egyikük a fenekéből a mellébe áttolt zsírral hódította meg újra a férjét, egy másikuk az orrát műtette meg, de szóba kerül egy kényesebb műtét is...

"Akkora orrom volt, hogy aki a jobbomon ült, nem láthatta, mi történik az utca másik oldalán."

Satrapi maradt az egyszerű rajzoknál, a humora is a régi (vagyis nagyon jó), mégis hiányzott valami ebből a könyvéből. Egy kicsivel több Irán, egy kicsivel több Persepolis, picit ütősebb történetek.
A fülszöveg szerint "Az Asszonybeszéd szereplőiben bármelyik nő a világon magára ismerhet". Én magamra ismertem: én voltam Marjane, aki csak figyel és hallgat.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Azadeh Moaveni: Mézeshetek Teheránban

Indra Sinha: Valamikor ember voltam

Dr. Quanta A. Ahmed: A láthatatlan nők földjén