Mind the gap


"London városának tiszteletre méltó lakosai jól tudják, hogy minden földalattivonalnak külön személyisége és szeszélyei vannak. A Victoria Line például szellős és megbízható. A Jubilee Line a család legifjabb tagja és fő szégyene, mely kiágazik a külvárosokba, és örökké ígérgeti a meghosszabbítását, de így is elér Greenwichig, és valahol messze keleten vissza is kanyarodik a folyó alatt. A District and Circle Line-t még maga az ördög is elkerülné, és inkább taxiba ülne, ha sietnie kellene valahová. Ez a vonal örökké zsúfolt a King's Cross és Paddington pályaudvarra özönlő ingázóktól és a múzeumok felé haladó turistáktól, akik nem ismerik a rövidebb utakat.  (...) A Docklands Light Railway az újgazdag szomszéd, nyakában a Prince Regent, a West India Quay, a Gallions Reach és a Royal Albert megállóval. A sztentori Piccadilly megveti ezt a lila gőzt, akárcsak ikertestvére, a Bakerloo. A Central, a középkorú nagybácsi, tárgyilagos, egyenes, semmi elágazás vagy kerülő. Ennyit lehet elmondani a főbb vonalakról, de ott van még a Metropolitan, amely szinte túl érdektelen ahhoz, hogy megemlítsem, hacsak nem a szép, lila színe miatt, amit a térképen kapott, meg amiatt, hogy főleg azok használják, akik a halottaikat mennek látogatni.
Aztán ott vannak a különc vonalakm ahogy Shakespeare-nek is ott vannak az egyedi darabjai: a Pericles, a Hammersmith and City, az East Verona Line és a Titus of Waterloo.
A Northern Line fekete a térképen. Ez a vonal fut a legmélyebben. Itt van a legtöbb öngyilkosság. Itt történik a legtöbb bűntény. Az itt utazó egyetemista lányoknak van a legnagyobb esélyük rá, hogy Bond lánnyá váljanak. Már az állomásnevek is : Morden, Brent Cross, Goodge Street, Archway, Elephant and Castle és a feltámasztott Mornington Crescent. Ez utóbbi éveken át le volt zárva: emlékszem, amikor a vonat keresztülrobogott rajta, mindig azt képzeltem, hogy a Titanichoz leszálló expedíció tagjaként lehetek itt. Na ja, a Northern Line a család pszichopatája. A Temzétől délre eső, csupasz falú állomásai semmiféle hirdetőt nem vonzanak. Még mozgólépcsőgyártók sem reklámoznának a Kennington megállóban."
(David Mitchell: Szellemírók)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Azadeh Moaveni: Mézeshetek Teheránban

Indra Sinha: Valamikor ember voltam

Dr. Quanta A. Ahmed: A láthatatlan nők földjén