Carrie Bradshaw tudja...


Candance Bushnell Szex és New York című könyve egy hulladék. Éppen ezért nem is szeretnék róla írni, karakterre sem érdemes.

A Szex és New York vászonra applikált formáit viszont nagyon szeretem, a sorozatot és a mozifilmet is egyaránt. Természetesen nagyon várom már a második részt is, melyet május 27-től vetítenek a mozikban, egy nappal az amerikai premier előtt. Csütörtök estére tehát már van programom, de addig pár szó Carrie-ről és barátnőiről.




Akkor kezdtem nézni a sorozatot, amikor az HBO és a Viasat3 is műsorra tűzte: kedd este néztem az HBO-n, szombat délután pedig pár csatornával arrébb (és pár résszel, sőt évaddal később) folytattam. Eleinte kicsit zavart, hogy míg keddenként Carrie-nek egyenes haja van és Aidennel jár, szombaton göndör és Biggel kavar, de hamar túltettem magam ezen az apróságon.
A kezdetek kezdetén Carrie volt a kedvencem, aztán rájöttem, hogy Mirandának sokkal jobb humora van, sőt mostanában már Samanthát is kedvelem, mert mindig eléri amit (akit) akar. Charlotte valahogy nem tudta megkedveltetni magát velem, pedig kétségkívül bájos teremtés.

Amúgy nem vagyok nagy sorozatrajongó (még egy kedvencem van, a Született feleségek, illetve régebben néztem a CSI-t), de a Szex és New York az elejétől fogva nagyon bejött. Nem tudom, mi a titka. A divatot nem követem, kábé annyira vagyok naprakész, hogy tudom, a trottőrsarok már a múlté. Mégis úgy szeretem Carrie áradozásait hallani a 400 dolcsis Manolo Blahnik cipőkről, mintha magam is érintett lennék a témában. Életemben egyszer láttam ilyet, a Harrod's-ban, gondoltam felpróbálom (haha), de megfogni sem mertem. Szóval a tűsarkak sem hoznak lázba, mert bár néha elkerekedik a szemem egy-egy szebb darab láttán, de képtelen vagyok pár óránál többet eltölteni bennük.

Természetesen a mozifilmet is láttam párszor. Először szinkronnal néztem, nehogy lemaradjak valami fontosról. Másodszor angolul, angol felirattal, hogy ha esetleg valamit nem értek, legyen segítség. Harmadszorra angolul néztem, felirat nélkül, negyedszerre és ötödszörre szintén. A hatodik alkalommal levettem a hangot és mondtam mindegyik szereplő szövegét (na jó, most túloztam).

De ha nem a divat vagy a sorozatok iránti rajongásom miatt szeretem a Szex és New Yorkot, akkor miért? Főleg, hogy nem szoktam tapsikolva ugrálni sem, és a csajos témáktól is kiráz a hideg. Megpróbálom összefoglalni.

1. Helyszín. Bár számomra London a number one, az utóbbi időben egyre inkább érdekel New York is.
2. Jó néha beleképzelni magam a négy barátnő helyébe és csak azon aggódni, megtalálja-e Charlotte a kedvenc étkészletéhez illő pasit.
3. Szeretném elhinni, hogy létezik olyan állás, mellyel jól keres az ember és csak annyi a dolga, hogy hetente ír egy cikket, a fennmaradó idejében pedig vásárolgat (mindent, kivéve élelmiszert), a barátnőivel csacsog és szórakozni jár.
4. Imádom Carrie sokszor megjátszott naivságát. Igen, Miss Bradshaw, hiába elsősztályú egy vasúti hálókocsi, max. csak olyan széles lehet, mint a vonat maga.
5. Szeretem, hogy a barátnők állandóan esznek, természetesen mindig csak étteremben vagy az utcán és sosem kell a postán sorban állniuk.

Mivel én általában túlparázok mindent, sokszor kikapcsol ez a felszínesség és komolytalanság, de megértem azokat is, akiket idegesít a négy vihogó, idétlenkedő nő, mert az életben én is falra másznék tőlük. Már előre sajnálom Gergőt, mert kénytelen lesz velem végignézni- és hallgatni az összes siránkozást,  örömujjongást, pasis történetet, és mindent, amit manhattani barátnéinktól már megszokhattunk.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Azadeh Moaveni: Mézeshetek Teheránban

Indra Sinha: Valamikor ember voltam

Dr. Quanta A. Ahmed: A láthatatlan nők földjén