Kőrösi Zoltán: Milyen egy női mell?


"Óvatosan lépkedj, az álmaimon jársz."

"Kőrösi Zoltán Milyen egy női mell? című műve csaknem kétszáz évet felölelő, magával ragadó családregény. Két eltérő történelmi múltú család, a Galíciából Magyarországra vándorló Orlik és a Morva-vidékről betelepülő Flaschner família szövevényes története keveredik egybe, végső soron egy magyar család példázatos sorsát rajzolva meg."

A fülszöveget olvasva megnyugodtam, ugyanis a cím alapján egészen másra számítottam. Az első pár oldal nem tetszett, mert erősen emlékeztetett Az arany emberre, mely után többet nem vettem Jókait a kezembe. Ahogy azonban haladtam előre, egy gyönyörű történet kezdett kibontakozni, melynek szálai úgy fonódtak össze és ágaztak szét, mint a Flaschner család nőtagjai által egymásra örökített karperec indái.  Minden fejezet utolsó mondata megismétlődött a következő fejezet elején távoli helyeket összekötve egymással, sőt a regény első három bekezdése egyben az utolsó három is volt. Egyes gondolatok időről időre visszatértek, de mindig más értelmet kaptak, attól függően, melyik szereplő fejében fordultak meg. A kedvencem egy Yeats-től származó idézet volt: "Óvatosan lépkedj, az álmaimon jársz" (Tread softly because you tread on my dreams), mely a történet vége felé elvesztette második felét, mintha a szereplők is elvesztették volna álmaikat. 

Olvasás közben arra gondoltam, nem ártott volna családfát rajzolni, mert néhányszor vissza kellett lapoznom, ki kicsoda. Sokszor eszembe jutott Békés Pál Csikágó című regénye, a hangulat, a szerkezet, a stílus, de még a jeges megjelenése is mind Békés nagyszerű művére emlékeztetett.
Kőrösi sokszor alig pár oldalon mesélte el több nemzedék történetét, félmondatokból épített fel sorsokat, sokszor szenvtelenül, csakis a tényeket közölve. Liszit két karjánál felemelve viszik iskolába a barátnői, hogy ne folyjon bele a szandáljába a hólé. Tömören, rezignáltan, belenyugvással. Ne folyjon bele a hólé. Ennyi.

Úgy olvastam ezt a könyvet, mit ahogyan gyerekkoromban a csokit ettem: mindig csak két kockát a táblából, hogy sokáig tartson. (Mai napig mindig ugyanennyit török le.) Egyszerre csak 4-5 oldalt olvastam, ráérősen, mint ahogy a nemes bort sem hajtjuk fel egyszerre, hanem kortyonként kóstolgatjuk. Ez a könyv pedig olyan volt, mint egy jó bor, testes és zamatos, néhol kicsit kesernyés és fanyar, de mentes minden sziruptól.

"Nem is csak aludni jó, de továbbaludni a legjobb."

Megjegyzések

  1. De érdekes, a Csikágó nekem is eszembe jutott. :)
    Viszont én úgy éreztem, a stílusuk, hangulatuk is nagyon-nagyon más...

    VálaszTörlés
  2. Miről jutott eszedbe a Csikágó? Nekem a jegesről, de a hogy a hangulat miért emlékeztetett rá, azt nem tudom megmondani.

    VálaszTörlés
  3. Nem kifejezetten a jeges, hanem az egész budapesti környezet emlékeztetett rá, bár persze másik kerületről volt szó, de mégis. Hangulatra a Csikágónak volt egy derűs alaphangja, ez inkább lírai volt.

    VálaszTörlés
  4. Kedves Márti,
    örülök, ha örült a regénynek, üdvözlet
    kz
    (www.korosizoltan.hu)

    VálaszTörlés
  5. Kedves Zoltán,

    valóban nagyon tetszett a könyv, és most annak örülök, hogy meglátogatta a blogomat.

    VálaszTörlés
  6. Úgy örülök, hogy te is kedvencelted ezt a könyvet a molyon. Én is nagyon szeretem, minden sorába szerelmes vagyok.
    Te is nagyon szépen írtál róla.

    Annamari
    www.h-annamarie.freeblog.hu

    off
    Bocs az előző üzenet nem az én felhasználómról ment, ha tudod, töröld légy szíves, köszi!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Indra Sinha: Valamikor ember voltam

Dr. Quanta A. Ahmed: A láthatatlan nők földjén

Vége az első résznek.