Pest megér egy estet...


... egy délutánt meg pláne, ezért határoztam el, hogy útikönyvvel a kezemben végigjárom a várost, ahol születtem, s ahol harminc éve élek. Az ötlet egyébként onnan jött, hogy Rómában azon csodálkoztam, miért nem esnek hasra lépten-nyomon a rómaiak a Colosseum láttán; Londonban azon, miért nem készítenek ezer képet a Big Benről; Prágában pedig azon, miért nem sétálgatnak a Károly-hídon fel-alá naphosszat, amikor én meg igen. Természetesen tudtam a választ, csak nehezen fogadtam el. Mármint nehezemre esett feldolgozni, hogy míg én minden évben alig várom, hogy felmászhassak a piros busz emeletére, a londoniak minden nap azzal mennek dolgozni.

A Nagy Városnézéshez az Útitárs sorozat Budapest című útikönyvét választottam, s el is indultam volna, ha hétvégén át nem veszi az uralmat a város felett a víz. Mivel azonban két napon keresztül folyamatosan szakadt az eső, egyelőre csak a könyvet tanulmányoztam a szőnyegen hasalva.
Szeretem ezt a sorozatot, az imént említett városokban is az Útitárs köteteiből tájékozódtam (karácsonyra megkaptam Gergőtől az Indiáról szóló részt is, remélem egyszer...), de Budapest esetében nem biztos, hogy jól választottam. A könyvet 1999-ben adták ki, tehát a "naprakész" jelző kevésbé illik rá, sokkal inkább jellemezhető az "elavult"-tal. 11 év alatt azért elég sok minden változik, sok mindent meg lehet építeni (kivéve a 4-es metrót), így kicsit hiányérzetem volt. (Nem szerepel még benne például a Millenáris, a Gödör, vagy a felújított Ráday utca.)
A látnivalókat böngészve sokszor az volt az érzésem, mintha minden szobrot, utcanévtáblát és szökőkutat nevezetességként szeretnének a szerzők feltüntetni, leplezvén, hogy valójában nincs igazán sok látnivaló a magyar fővárosban. Rendben- és karbantartott, tisztességes turistacsalogató, I mean. Kerestem a tárgymutatóban a parkokat, zöld területeket és a friss levegőt. A helyzet elkeserítő volt: a Városligeten, a Margitszigeten és a Népligeten kívül csak a Tabánról tett a könyv említést. (A Népligetet ma már egyébként nem ajánlanám a gyanútlan turistáknak, sőt lassan a Városligetet sem.)
A Körzetről körzetre részt végiglapozva beleolvastam az Amire az utazónak szüksége van és a Közérdekű tudnivalók fejezetekbe is. Itt találtam egy-két vicces mondatot, ilyeneket:

"Az autóbusz-közlekedés kitűnően szervezett, ami jelentősen megkönnyíti  a turisták számára a városnézést."  Nohiszen.

"Budapest nemcsak gyönyörű, de biztonságos és jól szervezett város is. A nyilvános telefonfülkék általában működnek, a busz- és villamosmegállók menetrendtáblázat szerint közlekednek (???), a tömegközlekedési járművek tiszták."  Kimaradtak a mondatból a "nem"-ek.

"A nemzeti bajnokság mérkőzései nagyon népszerűek és sajátos hangulatúak." Igen, így is mondhatjuk.

Sajátos hangulat a telesport felvételén :)

Természetesen a tervezett városnézést csak elhalasztottam, nem töröltem, remélem a könyv segítségével találok majd olyan kincseket, amelyekről eddig nem tudtam, és ha sikerül, kifaggatok pár turistát is, mit gondol Budapestről.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Indra Sinha: Valamikor ember voltam

Dr. Quanta A. Ahmed: A láthatatlan nők földjén

Vége az első résznek.