Joris Luyendijk: Elkendőzött valóság

Ezeregyszer megfogadtam, hogy nem veszek olyan könyveket, amelyek borítóján fátylas nők kacsintgatnak, és ha iszlámról van szó, nem adom alább Rostoványinál, Bernard Lewisnál és Karen Armstrongnál. Az Elkendőzött valóság borítóján nyoma sem volt nikábnak, volt viszont imádkozó muszlim férfi és a fülszöveg ígérete szerint Luyendijk megmondja a tutit a Közel-Keletről. Engem megint csapdába csaltak, a bookline pedig elhúzta előttem a mézesmadzagot, bár hírlevélnek álcázta. Megrendeltem a könyvet.

Eleinte úgy tűnt, mintha az egész egy nagyon hosszú bevezetés lenne. Vártam, hogy a szerző végre elkezi ráncigálni a fülszövegben említett fátylat, de nem, folyamatosan két dolgot ismételgetett: a tömeg valójában nem is tömeg (tehát ha óriási tüntetést mutatnak Hebronban, az valójában maroknyi ember, csak közelről); illetve hogy tulajdonképpen nem lehet semmit megtudni a Közel-Keletről, mert ott diktatúra van, ami egészen más, mint a demokrácia. Ezt olvastam 110 oldalon keresztül, és már kezdett lanyhulni az érdeklődésem, mikor elértem a II. fejezethez. Ez a rész a palesztin-izraeli helyzettel foglalkozott, illetve azzal, hogyan formálja a izraeli média az emberek véleményét a gonosz palesztinokról. Innentől kezdve a könyv kifejezetten érdekes volt, kár, hogy az írója nem erről a témáról írt hosszabban.

"A második intifáda első három évében háromszor annyi palesztin esett izraeli erőszak áldozatául, mint fordítva. Mégis a 'véres merényletekről'  és nem 'a véres megszállásról' szóltak a hírek. Egy hat izraeli életét követelő palesztin merényletet követően a Közel-Keleten 'újra magasra csaptak az indulatok', azt a hetet, amikor tizenöt palesztin polgári áldozata volt az izraeli erőszaknak, 'viszonylag békés periódus'-ként intézték el. A palesztin hatóságok kénytelen voltak újra és újra elmagyarázni, hogy 'eleget tettek a terror felszámolásáért', az izraeli politikusoknak sohasem kellett magyarázkodniuk, hogy 'eleget tettek a megszállás ellen'. "

"A múltbéli zsidógyűlöletre való utalgatással Izrael védtelennek tüntetheti fel magát, olyan országnak, amely békét kíván, csak hát 'arabok tömegeivel' van körülvéve, akik 'mást sem kívánnak jobban', mint hogy a zsidókat a 'tengerbe szorítsák': ebben az elképzelésben az arabokat és a palesztinokat ugyanaz a gyűlölet fűti, mint egykor a nácikat. (...) Ez bivalyerős üzenet volt, és a nyugati médiában gyakran hallottam, amint a békeszerető, védtelen Izrael imázsát visszhangozták. A brit gyarmati megszállás idején, az 1948-as háborúban és azután is követtek el véres terrortámadásokat zsidó csoportok. Meggyilkoltak egy ENSZ-követet, megpróbálták felrobbantani az angol külügyminisztert, és tömegével, nemritkán durva, erőszakos eszközökkel űztek el palesztinokat falvaikból. A nyugati média ezeket a csoportokat többnyire 'zsidó földalatti mozgalmakként' határozták meg. Izrael 1956-ban, 1967-ben és 1982-ben is megtámadott egy szomszédos országot, de ezeket az inváziókat gyakran 'megelőző csapásként' emlegetik. Dél-Libanon megszállása 'biztonsági zóna' kiépítésének minősült, ahol 'jelen voltak' az izraeli védelmi erők. Ez a hadsereg nem megtámad, hanem 'fellép' vagy 'beavatkozik'. 'Biztonsági erők' 'hadműveleteket' hajtanak végre, melyek során bizonyos 'elemeket' 'kikapcsolnak'. A halálos áldozatokat szedő merényletek 'megelőző katonai csapások', a polgári áldozatok 'sajnálatos tévedések'.

Megjegyzések

  1. Sokat gondolkodtam rajta, mit is adott nekem ez a könyv tulajdonképpen.
    Nem vagyok antiszemita, sőt, megértem az arab világot is, úgy-ahogy, bár kultúrája idegen.
    Próbálok eligazodni ebben az állat-világban, mit a médián keresztül a pénzügyi mogulok saját érdekeik szerint igazgatnak, terelnek, mint egy jó kondás a malacait.
    Jó volt olvasni a vélemény szabadságát, egy nézőpontot, okfejtést, ami sejtetni enged, és érezni motivál.
    Mert NEM KELL FÉLNI.
    Mert LEHET GYŰLÖLNI, LEHET SZERETNI: A VÉLEMÉNYNEK SZABADSÁGA VAN.
    Elszoktam tőle, elkényelmesedtem, s megengedtem, hogy a felém ömlő szemét megetesse a pupilláimat a neki szánt xarral (elnézést a kifejezésért).
    Nekem ezt adta a könyv: a véleményalkotás és a gondolat szabadságát.

    Köszönöm.

    VálaszTörlés
  2. Jah, hogy cenzúrázzák.
    Akkor nem írtam SEMMIT, kérem, töröljék.
    Így teszek én is.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Indra Sinha: Valamikor ember voltam

Dr. Quanta A. Ahmed: A láthatatlan nők földjén

Vége az első résznek.