Közvetlen járat

Hosszas tépelődés után sikerült kiválasztanom azokat a könyveket, amelyekkel részt veszek a 10+1 könyv játékban. A meghívást molylepke küldte, mégegyszer köszönöm neki. Tehát a könyvek, melyeket mindenkinek szívesen ajánlok:

Mégpedig nem is akármilyet, hanem Blogger-díjat és fülig ért a szám, amikor molylepke virtuálisan átadta, ezúton köszönöm neki. Meghívott a 10+1 könyv játékba is, de haladjunk csak szépen sorban.

A nagy meleg megviselt, így nem csoda, hogy limonádéért nyúltam. A Halálom után felbontandó a komoly(nak tűnő) cím ellenére ugyanis nem más, mint víz, cukor(szirup) és citrom keveréke, rosszul elegyítve. Víz, mert néhol színtelen, szagtalan és átlátszó; cukor, mert egyébként a vége negédes; citrom, mert felfedezhető benne pár csepp fanyar humor.

"I have done the deed."
Sokszor, sok helyen elmondtam már, hogy igyekszem a lehető legtöbb könyvet elolvasni az általam csak 1001-esnek hívott listáról. E könyvek nagy részét eszembe sem jutna kézbevenni, de így, hogy szerepelnek a listán, kíváncsi vagyok rájuk, meg persze arra, miért kerültek be az 1001 legjobb regény közé. Javier Maríasról nem hallottam eddig, és nem is terveztem, hogy mostanában olvasok tőle valamit, de A szívem fehér magányosan hevert egy könyvtári asztalon, így kikölcsönöztem.

A szombati Szeráj-ebéd után a Nyugatinál lévő Alexandra felé vettük az irányt, hogy körülnézzünk az útikönyvek között. Gergőt nem nagyon érdeklik, én viszont imádom őket és el sem indulok anélkül nyaralni, hogy gondosan át ne tanulmányoznám a megvásárolt / kölcsönkért / könyvtiből kölcsönzött példányokat, és természetesen a helyszínen is mindig ott lapul egy-kettő a táskámban. Törökországról egészen sok, kimondottan a Török Riviéráról egészen kevés útikönyvet találtunk.