Elif Şafak: Az isztambuli fattyú

"Az élet vajon a véletlenek véletlenszerű találkozása, vagy a véletlenek egybeesése?"       

Körülbelül egy hete próbáltam valami bejegyzést összehozni erről a könyvről, de nem nagyon ment. Egymást kergették a gondolatok a fejemben, de a világért sem akartak összerendeződni, csak kavarogtak, mint a szédült birkák. A legértelmesebb mondat, amit sikerült megfogalmaznom, így hangzott: "Az isztambuli fattyú egy nagyon jó regény." Két szó kattogott az agyamban folyamatosan, a család és az étel. Ma délután azonban nyugalomra intettem a birkákat, és az alábbi szösszenetet írtam. Elnézést kérek, ha zavaros :)

Mi köthet össze egy Amerikában élő örmény családot egy isztambuli török családdal?
A történet kezdetén még csak annyi, hogy az örmény-amerikai lány, Armanoush meglátogatja mostohaapja, Mustafa Isztambulban élő családját. Valójában nem a Kazancı  családra kíváncsi, hanem nagyanyja, Shusan isztambuli szülőházát szeretné megkeresni, s ehhez jól jön a négy Kazancı-nővér és édesanyjuk, Gülsüm által adott szállás. Idővel kiderül, hogy a két család között sokkal szorosabb kapcsolat van, az egyes személyek úgy kötődnek egymáshoz, mint a gránátalma rubinszerű magjai, s hogy egy valóságos gránátalma is összeköti őket.


A könyv varázsát az adja, hogy minden oldalon, minden sorban jelen van a CSALÁD, élő tagjai az asztalt ülik körül, a halottak pedig gondolataikban jelennek meg. Az egyik Kazancı-lány mindig vesz a távollévő családtagoknak is perecet vasárnap reggelente, s a vállán ülő dzsinneket is szeretteiről faggatja; a Cakmakciyanok pedig az összetartást hangsúlyozzák beszélgetéseik során. A fejezetek eleinte ide-oda ugrálnak a családok, az idősíkok és a helyszínek között, majd a két család története fokozatosan egybeolvad, s már csak tagjaik gondolataiban jelenik meg a múlt.


A másik dolog, ami fontos szerepet kap a történetben, az étel. Nemcsak a borítón virít egy csodálatos gránátalma, de az egyes fejezetek címei is a török konyhában (is) gyakran használt fűszerek, gyümölcsök nevét kapták. Szinte minden fejezet étkezéssel kezdődik és/vagy végződik, a közös ebédek, vacsorák (sőt a többórás vasárnapi reggelik is) összekötő kapcsot jelentenek a család tagjai között. Minden íznek, illatnak jelentősége van, hisz mind régi emlékeket idéz fel. A tartalomjegyzéket végigolvasva szinte éreztem ezeket a csodálatos illatokat, mintha egy bazárban sétálgattam volna.

A történetet nem is próbálom elmesélni, érzem, hogy nem lennék rá képes. Annyit szeretnék megjegyezni csak, hogy én utólag a biztonság kedvéért rajzoltam egy családfát, és újra végiggondoltam mindent, miközben a homlokomat csapdostam, hogy "hát tényleg", és folyamatosan javítgattam a rajzot amikor újra meg újra kiderült, hogy ki kinek a kicsodája.

Ja a lényeg majdnem lemaradt: nagyon tetszett, ötből öt csillagot ér.

Megjegyzések

  1. Tetszik az írásod. Ugye napjainkban játszódik?Tudom, nem ez a lényeg, de ha ételes, akkor mindenképpen jöhet:)

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm, aranyos vagy. Jól tudod, a történet napjainkban játszódik, de újra és újra visszatér a múltba, egészen az 1915-ös örmény népirtásig.
    Az ételeknek meg egészen különleges szerepük van, és ami a legjobban tetszett ezzel kapcsolatban, az a fejezetek címe volt. Fahéj, csicseriborsó, pirított földimogyoró... Ezek persze mind meg is jelennek a nevüket viselő fejezetben és általában van valami másodlagos szerepük is.

    VálaszTörlés
  3. ha ír az örményekről, az dicséretes. bár ezért még Pamuk is majdnem bombát kapott a nyakába... E.S. odahaza él?

    VálaszTörlés
  4. Úgy tudom, hogy az Egyesült Államok és Törökország között "ingázik". Valahol azt is olvastam, hogy volt egy kis ejnye-bejnye a török nép megsértése miatt, de nem lett belőle komoly baja.

    VálaszTörlés
  5. Olvastad az írónő Fekete tej c. könyvét? Itt vannak elemek, amelyeket ott kibont. A Szerelem tán a legteljesebb műve. Nagy kedvencem.

    VálaszTörlés
  6. Még nem, de már ott van a polcomon, úgyhogy nemsokára elkezdem. A legjobban a Honour című regényére fáj a fogam, de szerintem előbb inkább a magyarul megjelent könyveit olvasom el.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Indra Sinha: Valamikor ember voltam

Dr. Quanta A. Ahmed: A láthatatlan nők földjén

Vége az első résznek.