Jhumpa Lahiri: Egy ismeretlen világ

Jhumpa Lahiri nevével akkor találkoztam először, amikor az 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz című könyvet böngésztem. Az indiai származású, de jelenleg az Egyesült Államokban élő Pulitzer-díjas írónő a listán  Beceneve Gogol című regényével szerepel, melyben egy Boston környéki városban élő, bengáli család életét mutatja be.


Az Egy ismeretlen világ szereplői szintén indiai emberek (egészen pontosan bengáliak), akik Amerikában keresik a boldogulásukat, sokszor amerikai társuk oldalán. A történetek gyönyörű szintézisei az amerikai modernitásnak és az indiai hagyománytiszteletnek és jól érzékeltetik a generációk közötti különbségeket is.  A kötet nyolc novellát tartalmaz, mindegyikre az egyszerű fogalmazás, emellett a rendkívüli aprólékosság jellemző.
Az én kedvencem Hema és Kaushik története, melyet három novellában mesél el az írónő. Az első Hema, a második Kaushik, a harmadik egy mesélő hangján szól hozzánk, ám ez utóbbi utolsó mondataiban újra Hema veszi át a szót.
Nem győzöm hangsúlyozni, hogy az Egy ismeretlen világ nagyszerűsége egyszerűségében rejlik. Könnyű olvasmány, mindenféle erőltetettség nélkül, közvetlen hangnemben, megnyerő stílusban. Nem is nagyon tudok többet írni a könyvről, csak elmesélni tudnám a történeteket, úgyhogy csak annyit mondok: csillagos ötös.


Az írónő művei:

- Interpreter of Maladies (1999)
- The Namesake (2003) - Beceneve Gogol
- Unaccustomed Earth (2008) - Egy ismeretlen világ

Megjegyzések

  1. Nekem is Hema és Kaushik története volt a kedvencem. Meg a legelső novella. Imádtam ezt a könyvet.

    VálaszTörlés
  2. Ugye, hogy mennyire jó ez a könyv? Most ajánlgatom az ismerőseimnek, az egyik kolléganőm már kölcsönkérte, remélem, neki is tetszeni fog. Jól ír ez a Lahiri nagyon :)

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm az ajánlást :-) Tetszett a könyv, de sajnálom, hogy nem happy end lett a vége. Az első történet volt számomra a legkedvesebb, kár, hogy olyan rövidre sikerült.

    VálaszTörlés
  4. Örülök, hogy tetszett, és újra csak azt tudom mondani, hogy sajnos az élet nem fenékig happy end.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Azadeh Moaveni: Mézeshetek Teheránban

Indra Sinha: Valamikor ember voltam

Dr. Quanta A. Ahmed: A láthatatlan nők földjén