Türkiye 2010

Hamar eltelt a nyaralás, én pedig újabb országot tettem a "kedvencek" listára, Törökországot. Mivel az országból sokat nem láttunk, ez a kedvencelés (molyos szakkifejezés) inkább szól a török embereknek, az ételeknek, a szikrázó napsütésnek, a délelőtti 38°C-nak és a 64%-os páratartalomnak.

A Toros az erkélyről
Kemer a legjobb választás volt, a kristálytiszta vízben pici halak úszkáltak a lábunk körül, ha pedig hátat fordítottunk a tengernek, a Toros-hegységet (Taurus) csodálhattuk. Sajnos az AI elkényelmesített minket, ezért szinte minden napot a tenger és a napágy közötti ingázással, valamint evéssel töltöttük és természetesen olvastunk is. Felfedeztük Kemert (nem túl nagy), minden este végigsétáltunk a sétálóutcán, ahol maga Jack Sparrow köszöntött minket magyarul, sőt még azt is megkérdezte, Budáról vagy Pestről jöttünk.

Pirate Bar


Megnéztük az útikönyvek szerint híres Moonlight Beach-et, Kemer homokos strandját, valamint felfedeztük, hogy itt az öböl közelében található egy delfinárium és a Yörük Park, mely a törökök egykori nomád életmódját mutatja be. Elsétáltunk Kemer jelképéhez, az Óratoronyhoz, mely szomszédságában Kemal Atatürk szobra figyeli szigorúan a szökőkutat és találtunk egy mini állatkertet is, nyulakkal, pávákkal, kacsákkal.

Moonlight Bay
Mivel eddigi nyaralásaink alatt mindig béreltünk autót és megnéztük a látványosságokat, most is így tettünk és egy Hyundai Getz-zel elindultunk Demre felé. A kirándulós nap sajnos nem úgy sikerült, ahogy terveztük, és a nap végén szomorúan ismertük el, hogy semmit nem láttunk a nevezetességek közül.

Utolsó este viszont felejthetetlen élményben volt részünk. Az útikönyvünk említett egy szőnyegboltot, ahol egészen különleges szőnyeget is lehet kapni, például Kandinszkij képeit és a bolt tulajdonosáról is közölt egy fotót. Az első nap kiszúrtuk a boltot a sétálóutcában, kirakatában a Kandinszkij-szőnyeggel, a képen szereplő férfit is többször láttuk, szerda este pedig elhatároztuk, hogy megmutatjuk neki saját magát. Amint a kirakat előtt álltunk a könyvet lapozgatva, odajött egy alkalmazottja, akinek mutattuk is a fényképet, mire ő behívott minket az alagsorba lévő szobába, forró almateát hozatott és elénk terített egy tucat szebbnél szebb szőnyeget. Mindegyikről mesélt egy kicsit, gyakran használva a "nagyon szép", "repülő szőnyeg", "nincs problem" kifejezéseket. A legjobb búcsúestet rendezte nekünk. A legjobban az tetszett, hogy amikor behívott a boltba, leszögezte: nem kell vásárolnunk semmit, de menjünk be, nézzük meg a csodaszép szőnyegeket. Valószínűleg nagyon rémült fejet vághattunk a rengeteg kilim között, mert újra mondta, hogy ez a török mentalitás, nem fog ránksózni semmit, a teát is nyugodtan megihatjuk, sőt rá is gyújthatunk. A tea mellett ülve beszélgettünk a szőnyegekről, az áraikról, váltogattuk a török líra, az euró és a forint árfolyamait, komoly megdöbbenést okozva neki, mikor mondtuk, hogy egy euróért hány forintot kell adnunk.


Törökország - már amennyit megtapasztaltunk belőle - csodálatos, amióta itthon vagyok, gránátalma teát iszom a törökös bögréből, török zenét hallgatok, és azon gondolkodom, hogy el kéne menni Isztambulba :)

Megjegyzések

  1. Nem vagyok egy világutazó, de most irigy vagyok.....Engem is vigyél magaddal Isztambulba!!!!!! ....és mégegyszer köszönöm a kis "ereklyét", most is itt lapul a zsebemben....

    VálaszTörlés
  2. Ha jól viselkedsz, jöhetsz :)
    Persze ez még csak úgy megfordult a fejemben, de tudod, hogy van egy pár dolog, ami egy ideig csak kattog, aztán egyszer csak megvalósul :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Azadeh Moaveni: Mézeshetek Teheránban

Indra Sinha: Valamikor ember voltam

Dr. Quanta A. Ahmed: A láthatatlan nők földjén