Chitra Banerjee Divakaruni: Szívtestvérem

"Nem furcsa, kérdezem a lányomtól - mert mostanában rászoktunk, hogy hosszú beszélgetéseket folytassunk egymással -, mennyi időt töltünk azzal, hogy megőrizzük a dolgokat a régi formájukban, miközben fogalmunk sincs, mennyire üdítő tud lenni a változás?"

Nem tehetek róla, valami különös erő (talán az érdeklődés?) mindig az indiai (vagy iráni) történetek felé vonz. A borító szélén álldogáló piros száris nőt meglátva már emeltem is le a könyvet a polcról, a szerzőt és a címet csak akkor néztem meg, amikor továbbsétáltam a "Női sorsok" polctól.  A cím nem tűnt túl bizalomgerjesztőnek, magamban mondogattam, és eldöntöttem, hogy ilyen magyar szó nem létezik. Közben pedig biztosan, de nekem akkor sem tetszett, hogy így fordították az eredeti Sister of my Heart címet. A történet maga nem volt túl izgalmas, bár volt rejtély meg csavar, ám a hangulatért megérte elolvasni. Főleg az elején tűnt úgy, mintha sejtelmes fény derengene át egy fátyolon, füstölő illata birizgálná az orromat, sőt keleti fűszerek ízét-illatát is érezni véltem.


A regény két lányról szól, két unokatestvérről, akik egy özvegyekkel teli házban nőnek fel. Sudha és Anju felváltva, egyes szám első személyben mesélik el gyermekkorukat, a férjkeresést, az esküvőiket és életüket férjeik oldalán. A két lány tűz és víz - Sudha szép és engedelmes, Anju szókimondó -, mégis képtelenek meglenni egymás nélkül, nem is csoda, hiszen a családi legenda szerint Anju hívta életre Sudhát. Sudha és anyja csak megtűrt személyek a Chatterjee-házban, Sudha apja Bijoy Chatterjee unokatestvére volt, legalábbis ezt mondta magáról, amikor egy nap feleségével az oldalán bekopogtatott a ház kapuján.

Szép lassan kiderülnek a családi titkok, Sudha beleszeret Ashokba, akit az utcán pillant meg,  Anju pedig egyetemi tanulmányaira készül.
Sudhának - aki Ashokba szerelmes - megtalálják az ideális férjet, Anjunak pedig le kell mondania az egyetemről édesanyja betegsége miatt és neki is férjhez kell mennie. A két lány (illetve innentől kezdve asszony) sorsa végérvényesen különválik: Anju férjével Amerikába költözik (ez Jhumpa Lahiri: Beceneve Gogol című regényét juttatta eszembe), Sudha pedig férje családjához.
A továbbiakban mindkettőjüknek kisebb-nagyobb akadályokat kell leküzdeniük, ezeket nem árulom el, mert nem vagyok poéngyilkos, annyit mondhatok, hogy a történet - természetesen - happy enddel zárul.

A cselekmény tényleg nem túl egyedi, a feljebb említett "Női sorsok" polcon számtalan ehhez foghatót találhatunk. Mégis rengeteg komoly dolgot említ, sok kényes témára rávilágít, szóval ha megkapargatjuk az ilyesféle regényeknél kötelező cukormázat (vagy felhajtunk egy réteget a fátylakból), súlyosabb dolgokra bukkanhatunk. A család, mely összetartó erő, sokszor kegyetlen is tud lenni, és bár India a modernizáció útján jár, nehéz sorsot szánnak ma is a nőknek. A lánygyermek csak baj, a férj kiválasztása a szülők által, asztrológus segítségével történik, majd a feleség felett a férjen kívül az anyósa is uralkodik. Az egyén életénél sokkal fontosabb a család jóhíre és a hagyományok tisztelete.

Mikor utólag végiggondoltam a történetet, két szó jutott az eszembe, melyek mentén a cselekmény felépült.
Anju történetében a kulcsszó a változás: fiatalkorában megváltoznak jövőjére vonatkozó tervei (egyetem helyett férjhez megy), majd lakóhelye is, mikor férjével Amerikába költöznek, sőt, egész élete más irányt vesz, hiszen egy ismeretlen világba (hogy ismét Lahirit szedjem elő) kerül.
Sudha életében inkább a választás a lényeges: választania kell Ashok és a számára kiválasztott férj között; el kell döntenie, hogy anyósa házában marad, vagy megszökik; választania kell Ashok és a gyermeke között, majd végül el kell határoznia, feladja-e Indiát Amerikáért.

Nem volt rossz könyv, ha valaki szereti Indiát és / vagy a picit romantikus, picit rejtélyes történeteket, annak szerintem tetszeni fog. Én Indiát szeretem.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Indra Sinha: Valamikor ember voltam

Dr. Quanta A. Ahmed: A láthatatlan nők földjén

Vége az első résznek.