Kader Abdolah: A mecset ura

Ez nem egy könyvértékelés. Ez csak egy izé.


Nézegetem a könyvet, piszkálgatom a kis ezüst mintákat a borítón és azon agyalok, mit írjak róla azon kívül, hogy tetszett. Nem annyira, hogy betegyem a kedvencek közé, de örülök, hogy elolvastam. Mindenképpen szeretnék írni egy bejegyzést, mert Irán nagy kedvenc és hosszú idő óta ez volt az első itt játszódó könyv, melyben nem hányatott sorsú nő meséli el életének / házasságának / menekülésénk történetét, enyhe szirupos körítéssel. Hosszú idő óta az első olyan Iránról szóló könyv, melynek borítóján nem a megszokott - úgy értem kissé már unalmas, elcsépelt - motívum, a fátyol résén kitekintő női szempár látható. Sőt, kifejezetten szép ruhába öltöztette a Nyitott Könyvműhely, keményfedéllel, védőborítóval, ahogy azt illik, újabb piros pont illeti ezért. (Olvasás közben mondjuk ezeket a borítókat mindig leveszem, mert zavar, hogy csúszkálnak ide-oda, de tulajdonképpen szeretem őket, mert érdekel, hogy mi van alattuk.) A fekete-kék-ezüst hármas jólesett a szememnek, a belső borítólapon lévő rajz is tetszett, a családfa nem kevésbé. Nem is akarom tovább ragozni, mennyire jól néz ki a könyv, valójában csak az időt húzom (a szót szaporítom), mert egyszerűen nem tudom megfogalmazni, miért tetszett a regény, csak annyit tudok, hogy jó volt olvasni. Ha most valaki azt kérdezné, akkor miért erőltetem annyira ezt a posztot, meg tudom magyarázni, (az okokat lásd feljebb).
Ezt megelőzően nem hallottam Kaber Abdolah-ról, nem tudtam, mire számítsak és meg is lepődtem az egyszerű,  kissé gyermeteg fogalmazásmódon. Hamar megszoktam, egy idő után már kifejezetten tetszett, mert halványan a mesék nyelvezetére emlékeztetett. Az egyetlen - ám egy könyv értékelésekor elég jelentős - baj, hogy szinte semmi nem maradt meg a fejemben a történetből. Tényleg. Megismerkedtem a szereplőkkel, követtem az életüket, közben pár új dolgot megtudtam Iránról, megsirattam őket, majd egy "na, ez jó volt" sóhajjal visszacsúsztattam a könyvet a helyére.
Sajnos a könyv olvasása óta majdnem 2 hónap telt el, természetesen ez nem könnyíti meg a dolgomat. Jó könyv, az egyszer biztos, olvassátok el, hátha ti rájöttök, nekem miért tetszett.

Megjegyzések

  1. Jaj de jó, tényleg? Annyit hezitáltam, hogy közzétegyem-e ezt a könyvnemértékelést, ezért duplán örülök, hogy lájkolnád :)

    VálaszTörlés
  2. Kedves Márti!

    Örültem, hogy rátaláltam a bejegyzésedre! Egy kurzus kapcsán akadtam rá a könyvre, pontosabban a címére egy adatbázisban - az iszlám értékrendet kellene összevetnem a keresztény világképpel, két szépirodalmi mű összehasonlításával. Elolvastam néhány könyvesbolt ajánlóját róla, de nem tudom, kapok-e belőle használható képet az iszlám világról, társadalomról, férfi és nő szerepéről, értékítéletről, a modernitáshoz való viszonyról? Miután olvastad és tetszett, s azt írod, hogy végre más, mint a többi, remélem, hogy tudsz nekem abban segíteni, hogy szerinted érdemes-e ezt a könyvet választanom.
    Előre is köszönöm a segítségedet!

    Zsuzsi

    VálaszTörlés
  3. Szia Zsuzsi!
    Nem tudom, választanám-e ezt a könyvet egy dolgozathoz, mert ahogy láthattad a fenti bejegyzésben, egyetlen épkézláb mondatot sem sikerült írnom a történetről:). Valóban tetszett, mert végre nem arról szólt, hogy egy nő férjhez megy egy muszlimhoz és onnantól kezdve szenvedés az élete, hanem egy család történetét mutatta be (ha jól emlékszem, a hatvanas évektől a forradalomig). Tulajdonképpen elég átfogó képet fest Iránról, és az ott végbemenő változásokról; a család nőtagjain keresztül ábrázolja a nők helyzetét is, de nem tudom megítélni, elegendő-e ez egy dolgozathoz. Ha meg tudod szerezni a könyvet, szerintem olvasd el, veszteni nem veszthetsz semmi (na jó, egy kis időt), és ha megengeded, ajánlok még két bejegyzést, ezekből talán jobban tudsz tájékozódni:

    http://konyvekplusz.blogspot.com/2010/02/kader-abdolah-mecset-ura.html

    http://www.ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2010-01-31/kader-abdolah-a-mecset-ura

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm szépen - a gyors választ is, meg a linkeket is! :) Holnap-holnapután beiktatok egy könyvtárlátogatást, megnézem magamnak közelebbről... Ha érdekel, miután elolvastam, szívesen elmesélem, nekem milyen olvasmányélmény volt. Amúgy a leírásod alapján jónak ígérkezik! Köszi mégegyszer! :)

    VálaszTörlés
  5. Nagyon szívesen, és ha elolvastad, írd meg, hogy tetszett.

    VálaszTörlés
  6. Szia Márti!

    Most találtam a blogodra Corinna Milborn nevére keresve és jutottam el ehhez az ajánlódhoz. Ha nem baj belinkelem az én véleményemet amit írtam a könyvről anno. Most amennyire emlékszem engem azért fogott meg mert tényleg végre nem szívfájdító női sorsokon keresztül szembesültünk a galád (elferdített) iszlám vallással hanem egy igazi történet-meséléses, keleti hangulatú íráson keresztül megtapasztalhattuk, hogy milyen értékei is vannak az összetartozásnak, hiedelmeknek, vallásnak. A hangulata elringató :)

    http://olvasoterem.freeblog.hu/archives/2010/04/11/Kader_Abdolah_A_mecset_ura/

    Üdv. Andi

    VálaszTörlés
  7. Szia Andi!

    Dehogy baj, hogy belinkelted a véleményed, sőt, köszönöm szépen, már el is olvastam. Úgy látom, nagyjából egyezik a véleményünk, mindkettőnknek tetszett a meseszerű stílus. Igen, elringató, ez talán a legjobb szó rá.

    VálaszTörlés
  8. uhh...ezért tényleg kár volt fáradnod

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Azadeh Moaveni: Mézeshetek Teheránban

Indra Sinha: Valamikor ember voltam

Dr. Quanta A. Ahmed: A láthatatlan nők földjén