Piotr Kłod­kows­ki: A Kelet csodálatos zamata

Sokszor előfordul velem, hogy olvasnék valami érdekeset egy-egy témáról, ám a kezembe kerülő könyvek valahogy nem azt nyújtják, amit várok. Aztán találok egyet (vagy a könyv talál meg engem), és azt érzem, hogy "végre, pont ilyenre vágytam". Indiáról és Londonról már megtaláltam az "ez az, végre"-kategóriás könyvet és most a Keletről is pont olyan dolgokat olvashattam, amelyek igazán érdekelnek.

A "Kelet" hallatán nekem elsősorban a Közel-Kelet (nagy kedvenc) jut eszembe, a Távol-Kelet annyira más világ, és olyan távol áll tőlem. Ha a kelethez még azt is hozzáteszik, hogy "csodálatos zamata", lelki szemeim előtt megjelenik az utazási katalógusokban sokszor használt kép, melyen gúlába rendezett vagy zsákokba halmozott színes fűszerek csalogatják a bazárban nézelődőt.

Ez a könyv pont olyan volt, mint a fent említett kép: sok rövid, színes történet, melyek egy számunkra sokszor idegen (íz)világba kalauzolnak el bennünket. A szerző európai szemmel vizsgálja a Kelet országait, és nem időzik sokat egy helyen, hanem Indiától Iránig, Malajziától Kambodzsáig utazgatva bemutat egy-egy érdekesnek, furcsának, idegennek tűnő szokást. Nem szépíti a dolgokat, emellett annyira közvetlen és érhető, hogy olvasás közben azt éreztem, mintha egy ismerősöm mesélte volna el kalandjait. Ám sokkal többről van itt szó, mint egyszerű élménybeszámolóról: a számunkra nehezen érthető szokásokat úgy magyarázza el, hogy feltárja az ok-okozati összefüggéseket és az értelmetlennek tűnő cselekedetek egyszeriben teljesen egyértelművé válnak.

Több helyen úgy éreztem, mintha a szerző az én gondolataimat vetette volna papírra, vagy a bennem felmerülő kérdéseket válaszolta volna meg. A hab a tortán azonban az volt, mikor kísérteties hasonlóságot fedeztem fel egy mondata és egy régebbi blogbejegyzésem mondata között, melyet itt http://kozvetlenjarat.blogspot.com/2010/11/corinna-milborn-europa-az-ostromlott.html írtam.
A szerző mondata így hangzik: "A félelem tetten érhető a londoni metróban, ha a kocsiban hagyományos pakisztáni öltözékben, nagy zöldes hátizsákkal ül egy fiatalember, és a Koránt tanulmányozza." Az enyém pedig így: "Nagyon tetszik, hogy a Westminstert vagy Bloomsburyt elhagyva egy egész más világba csöppen az ember, de vajon nem gondolnék-e rögtön a legrosszabbra, ha egy magányos pakisztánit látnék egy táskával téblábolni a metróban?"

A könyv 6 nagyobb részre tagolódik, mindegyik rész 4-7 rövidebb írást tartalmaz, a leghosszabb is csupán 16 oldalas. Sokáig törtem a fejem, milyen rendszer szerint vannak a történetek a nagyobb fejezetekbe sorolva, s ha nem is hibátlan a megfejtésem, sikerült észrevennem egyfajta rendszert. Legszívesebben magát a szerzőt kérdeztem volna meg az elrendezés logikájáról, de személyes ismeretség hiányában magam próbáltam meg rájönni.
Íme, a megfejtésem: az első részbe kerültek azok a történetek, melyek szórakoztató kis sztorinak indulnak, ám a vicces helyzet kis idő múlva komolyra fordul, s kiderül, hogy a félreértésnek komoly oka van, s talán nem is annyira mulatságos a dolog, mint amilyennek gondoltuk.
A második rész írásai olyan helyeken játszódnak, melyek nagyban befolyásolják egy-egy keleti ország történetét és sorsát, vagy egyszerűen fontos szerepet játszanak az ország életében: bazár, teázó. A harmadik részben azok a történetek kaptak helyet, melyek a Közel- és Távol-Kelet jellegzetes problémáit dolgozzák fel, gondolok itt a kínai túlnépesedésre és születésszabályozásra, az indiai korrupcióra és az iszlám terrorizmusra.
A következő részben azokról a dolgokról olvashatunk, melyeket az európai emberek a leggyakrabban hoznak összefüggésbe a Kelettel: India büdös és koszos, a Gangesz szennyezett, Pakisztánban a nőkre csadort húznak. (Ezek a dolgok természetesen igazak, de sokkal összetettebbek és bonyolultabbak annál, minthogy ennyivel elintézzük őket).
Az ötödik fejezetben a Kelet és a Nyugat összehasonlítását véltem felfedezni, az utolsó részben pedig a tanítással, tanítókkal, gurukkal kapcsolatos írásokat találtam.

Bár a történetek csak pár oldalasak, érdekes lenne valamennyit külön-külön elemezni, mert mindegyik annyira összetett, és olyan mélyen lehatolnak a tárgyalt probléma mélyére, hogy talán egyszeri olvasásra fel sem tűnik, mennyire komoly dolgokról szólnak. Legtöbbjük elgondolkodtató, és talán segíthet leküzdeni a keleti és az európai emberek között található távolságot.

Biztos vagyok benne, hogy még sokszor fogom forgatni e kötetet, fellapozom az érdekesebb részeket és újra végiggondolom az olvasottakat. Hiszen a turistáskodás komoly feladat, mely nemcsak arról szól, hogy irigylésre méltó fotókat töltsünk fel nyaralásunkról a közösségi oldalakra, hanem arról is, hogy megismerjünk más népeket és kultúrákat. Mert "A világ egy könyv, és aki nem utazik, az csak egyetlen lapját olvassa el." (Szent Ágoston)


Köszönöm a könyvet a Typotex Kiadónak és Balagesh-nak.

Megjegyzések

  1. Nagyon tetszik a posztod, jól összeszedett és alapos. Ha nem olvastam volna a könyvet, most biztos kedvet kaptam volna hozzá.

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm, nekem is tetszett a te értékelésed.

    VálaszTörlés
  3. Csatlakoznék az első hozzászólóhoz. Én ugyan még nem olvastam, de kedvet kaptam.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Azadeh Moaveni: Mézeshetek Teheránban

Indra Sinha: Valamikor ember voltam

Dr. Quanta A. Ahmed: A láthatatlan nők földjén