Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: január, 2011

Alessandro Robecchi: Manu Chao - Zene és szabadság

Kép
Első találkozásunk alkalmával Manu Chao azt énekelte, hogy Je ne t'aime plus, legközelebb pedig a Radio Bembával csinált fergeteges koncertet. A két találkozás között eltelt pár év, és én mindössze annyit tudtam erről a fura kis fickóról, hogy egy francia zenész, aki közben galíciai és baszk is, vagy talán katalán.

Jonathan Safran Foer: Minden vilángol

Kép
(Gyerekkoromban, amikor nagyon nevettem, nagymamám mindig csöndben megjegyezte: "sírás lesz a vége". Na, ez egy ilyen könyv.)

Prémium kis könyv lesz ez, gondoltam először, van itt humor meg nyelvi csetlés-botlás bőven. Ne gondoljuk, hogy az író, vagy a fordító teljes mértékben elmefogyatékos*, arról van csak szó, hogy a regény egyik szereplője, az erős gyomrú és tündökletes kék szemű Alekszandr kissé (kerékbe)töri az angolt.
Elsőre valóban meglepő a regény nyelvezete, de pár oldal után - és remélem, ez nem számít semmilyen poén lelövésének - kiderül, hogy mindez szándékos, hiszen Aleksz, az ukrán fiú meséli el a történetet, Aleksz, aki úgy néz ki, mint az apja, az anyja, Brezsnyev és jómaga kombinációja. Hamarosan azonban megjelenik a másik főszereplő, Jonathan Safran Foer - igen, maga az író - aki természetesen rendesen beszél angolul, (azaz magyarul).

Jonathan azért érkezik Amerikából Ukrajnába, hogy megkeresse azt az asszonyt, aki a háború alatt - talán - megmentette nagy…

2010 borítókban

Kép
2010-ben 130 könyvet olvastam el, ebből 27 szerepel az 1001-es listán, úgyhogy ha ilyen ütemben haladok, 35-36 év múlva végzek az egésszel.