Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: február, 2011

For the Consciousness of the Nation

Kép
Sounds of the Asian Dub Foundation


Pár napja a Silenos feltette a Molyon a kérdést, hogy melyik együttesről olvasnánk könyvet, gondolom olyan stílusút-terjedelműt, mint például az egyik régebbi bejegyzésben szereplő Manu Chao. Egy percig sem gondolkodtam, már írtam is: Asian Dub Foundation, az egyetlen zenekar, amiért - bár volt egy kis kihagyás - a mai napig rajongok.

Háy György: Amit a repülésről tudni kell

Kép
Mielőtt elolvastam a könyvet, a következőket tudtam a repülésről: jó dolog, bár sok ember retteg tőle, és nem vigasztalja őket az a statisztika, hogy évente sokkal több ember hal meg az utakon, mint repülőgép-szerencsétlenségekben. Azt is megtapasztaltam párszor, hogy hiába két óra a repülőút például Londonba, mégis valójában egy fél napot kell rászánni az utazásra. Arra is beidomítottak, hogy a 2001-es merénylet óta nem szabad olyan veszélyes holmikat felvinni a fedélzetre, mint például körömreszelő, bébiétel és parfüm. Ennyit tudtam kábé a repülésről, pedig nagyon szeretem a repülőgépeket (lásd a blogom címét), a hangjukat hallva rögtön az eget kémlelem, sőt mivel 25 évig olyan helyen laktam, ami felett légifolyosó húzódott, sokszor a konyhaasztálnál ülve is láthattam őket.

Születésnap

A blogom váratlanul egy éves lett, ezért gyorsan szeretném kihasználni az alkalmat, hogy írjak pár dolgot, mintegy összefoglalva az első évet.
Sosem gondoltam volna, hogy valaha blogot fogok írni, de nagyon örülök, hogy elkezdtem, és bár sokkal nehezebb, mint gondoltam, szerintem még sokáig folytatni fogom. Igen, néha nehéz, mert sokszor akármennyire tetszik / nem tetszik egy könyv, nem tudok épkézláb véleményt papírra vetni, csak vonogatom a vállam.
Azt sem gondoltam volna, hogy lesznek olyan bloggerek és nem bloggerek, akik elolvassák a posztjaimat, hozzászólnak és meghívnak különböző könyves játékokba. De vannak, így nem is a blogomat szeretném felköszönteni, hanem megköszönni Lindának, Gergőnek, fickának, Ildynek, Nikinek, Zizzernek, ppayternek, szirmocskának, Cukorfalatnak, Marcipánördögnek, vedina007-nek és Annamáriának, hogy felszálltak a Közvetlen járatra. És természetesen megköszönöm azoknak a látogatását is, akik csak párszor jártak erre és elmondták a véleményüket.

Gregory David Roberts: Sántárám 1.

Kép
Kedves Lin,
először is örülök, hogy megismerhettelek, azóta kíváncsi voltam rád, amióta először hallottam a kalandjaidról. Első látásra megtetszettél, ez a kék-lila kombináció nagyon el lett találva. Nem vagy mindennapi fickó, erre pár mondatod után rájöttem. Köszönöm, hogy elmesélted indiai élményeidet, és örülök, hogy ilyen remek embereket ismertél meg. Én is megkedveltem a barátaidat, főleg Prabakert, Vikramot és Kászím Ali Husszeint. Karla annyira nem volt szimpatikus, ne haragudj, tudom, hogy te nagyon szereted, nekem sajnos kissé számító és veszélyes nőszemélynek tűnt. De te szereted a veszélyt...
Csodálatos, ahogy ápoltad az embereket a nyomortelepen, és egyáltalán: hogy odaköltöztél a gettóba. Tudom, hogy kényszerből tetted, hiszen tulajdonképpen szökevény voltál, szerintem én még így sem lettem volna képes rá. A börtön-dolgot sajnálom: szörnyű dolgokon mentél keresztül és bár nem örülök, hogy Khaderbáí beszervezett a kis maffiájába, de valahol megértem, hogy bosszúra szomjaztá…