Háy György: Amit a repülésről tudni kell

Mielőtt elolvastam a könyvet, a következőket tudtam a repülésről: jó dolog, bár sok ember retteg tőle, és nem vigasztalja őket az a statisztika, hogy évente sokkal több ember hal meg az utakon, mint repülőgép-szerencsétlenségekben. Azt is megtapasztaltam párszor, hogy hiába két óra a repülőút például Londonba, mégis valójában egy fél napot kell rászánni az utazásra. Arra is beidomítottak, hogy a 2001-es merénylet óta nem szabad olyan veszélyes holmikat felvinni a fedélzetre, mint például körömreszelő, bébiétel és parfüm. Ennyit tudtam kábé a repülésről, pedig nagyon szeretem a repülőgépeket (lásd a blogom címét), a hangjukat hallva rögtön az eget kémlelem, sőt mivel 25 évig olyan helyen laktam, ami felett légifolyosó húzódott, sokszor a konyhaasztálnál ülve is láthattam őket.

 Háy György a MALÉV pilótája, úgyhogy ha valaki, akkor ő igazán képben van, és most a laikusokat is beavatja a repülés rejtelmeibe. Képekkel, rajzokkal teszi érdekesebbé és érthetőbbé a sokszor nem is olyan egyszerű dolgokat, sőt még kihajtható képek is szépen bele vannak illesztve a könyv közepébe. A címét szívesen kiegészíteném így: "Amit a repülésről, a repülőterek működéséről, a repülőgépek típusairól és fejlődéséről tudni kell". (Én olyan dolgokat is megtudtam, amelyekről nem is tudtam, hogy nem tudom.) Ugyanis nemcsak arról szól a könyv, hogy hogyan marad fenn a levegőben az az irdatlan nagy gép, hanem elmeséli a repülés-bizniszt teljes egészében. Kinek támadt az az eszement ötlete, hogy a madarakat utánozza, sikerrel jártak-e az első próbálkozások és hogyan jutottunk el odáig, hogy két óra alatt kétezer kilométert is megtehetünk (természetesen most a nagyhatótávolságú gépekről beszélek, ugyebár).

A legizgalmasabb részt számomra nem a technikai részletek magyarázata jelentette, hanem a repülőterek működése, hiszen ezt láttam élőben is (és még fogom is remélhetőleg). A repülőterek nagyok. Ferihegy nem nagy. Ergo: Ferihegy nem is igazi repülőtér szerintem, csak egy repülőterecske, amit még csekély mérete ellenére sem tudunk normálisan működtetni (biztonsági ellenőrzés hiányosságai, annak ellenére, hogy a security könyörtelenül elveszi az üveg alján lötyögő 1 korty vizet; horror parkolási díjak; taxishiénák garázdálkodása; a repülőterecskére való kijutás siralmas körülményei).

Elnézést, kicsit eltértem a tárgytól, nem Ferihegy fikázása a poszt lényege, hanem az, hogy az Amit a repülésről tudni kell tényleg jó könyv, ha valaki egy picurit is érdeklődik a repülés iránt, talál benne érdekes részeket. Attól számomra még csak izgalmasabb volt, hogy egy igazi pilóta írta, márpedig a pilóták láttán mindig kicsit izgatottabb leszek, olyan csinik az egyenruhájukban. Ezt persze csak félig gondolom komolyan, valójában felnézek rájuk és borzasztó elhivatott embereknek tartom őket.

Egyébként Gergő is a repülés megszállottja, egy ideje az RC bűvöletében él, régebben ezzel a 800-as géppel repült, azóta épített magának egy ezres gépet (illetve már lassan szét is zúzta).

Köszönöm a könyvet a Typotex Kiadónak és Balagesh-nak.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Azadeh Moaveni: Mézeshetek Teheránban

Indra Sinha: Valamikor ember voltam

Dr. Quanta A. Ahmed: A láthatatlan nők földjén