Jodi Picoult: Házirend

Regény Jodi Picoult-módra

Hozzávalók: egy kamasz, egy ritka / súlyos betegség (viselkedészavarral helyettesíthető), egy aggódó édesanya, pár családtag, egy amerikai kertváros, több csomag papír.
A hozzávalókat jól összekeverjük, majd ízlés szerint szerelmi és bűnügyi szálat adunk hozzá, végül könnyed stílusban tálaljuk.

***

Jodi Picoult hozta a megszokott formáját, igazából nem okozott nagy meglepetést. A kamasz főszereplő, a család életét megnehezítő betegség és a bírósági tárgyalás már mind előfordult valamelyik könyvében. A terjedelem is a szokásos volt, és a különböző szereplők szemszögéből elmesélt történetek már A nővérem húgában is különböző betűtípussal voltak szedve. 
A fenti sorokat nem gonoszkodásból írtam, épp ellenkezőleg. Szeretem, hogy Jodi Picoult ennyire kiszámítható. Vannak olyan időszakok, amikor olyan könyvet olvasnék, amivel gyorsan lehet haladni annak ellenére, hogy komoly témát dolgoz fel, és nem filozofál; amiben a szereplőknek nagyobb gondokkal kell szembenézniük, mint nekem a mindennapjaimban, így a sajátjaimat nem is érzem olyan borzasztónak. Jodi Picoult ilyen.
A könyv főszereplőjének, Jacobnak Asperger-szindrómája van, mely az autizmus egyik enyhébb formája (egészen pontosan neurobiológiai pervazív fejlődési zavar), emiatt Jacobnak nehézségei vannak a kapcsolatteremtésben, bárhogyan igyekszik, nem talál barátokat. Édesanyja mindent megtesz, hogy biztosítsa fiának a biztonságot jelentő rendszerességet: a kék pénteket és a barna csütörtököt. Öccse, Theo próbálja óvni és segíteni Jacobot, de sokszor elege van a rohamaiból.

Az Asperger-szindrómáról először Mark Haddon A kutya különös esete az éjszakában című regényében olvastam először, most még megtudtam róla pár dolgot, és olvasás közben sokszor elgondolkodtam, milyen lehet így élni. Nemcsak Jacob nehézségeire gondolok, hanem az édesanya küzdelmére és a testvére életére is. A könyv nagy részét természetesen a betegséggel kapcsolatos információk tették ki, de részletes leírásokat olvashattunk kriminalisztikai dolgokról is, mivel ez Jacob hobbija.

A megoldás olyan kis lapos volt, összességében azonban nem volt rossz könyv, ha nem ilyen komoly témával foglalkozna, azt mondanám, szórakoztató. Ezt a szót viszont nem érzem helyénvalónak, inkább csak annyit írok: három és fél csillag.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Azadeh Moaveni: Mézeshetek Teheránban

Indra Sinha: Valamikor ember voltam

Dr. Quanta A. Ahmed: A láthatatlan nők földjén