Kőrösi Zoltán: Budapest, nőváros

Meglátom a neten, megtetszik a borító, megörülök az írónak. Elolvasom a fülszöveget: "... de feltűnik az írásokban Ferencváros múltja, keletkezésének története, illetve a kerület mindennapjainak sok jellemző vonása a Páva utcai hajdani zsidóközösségtől a bolgár kertészekig, vagy a Castro vendéglő szerb közösségéig."

A Castron megakad a szemem. Itt találkoztam Regináékkal, akárhányszor hazajöttek Londonból, itt a Ráday és a Kinizsi utca sarkán ittuk a sört, és nézegettük az étlapon a konyhafőnök, Nenad ajánlatát. (Azóta a Castro a Madách térre költözött, helyén a Claro Bisztró üzemel.)
Rányomok a Kosárba gombra, 1 példány, Megrendelem.
Érte megyek, igyekszem nem nézelődni a boltban, nem akarok elcsábulni, így is vettem öt könyvet, a pénztárossal leellenőrizzük a címeket, stimmel minden, megköszöni, hogy nem kérek szatyrot.
Útban hazafelé tapogatom a védőborítót, benézek alá (ugyanúgy a Dunát látom), megtalálom a beépített barna könyvjelzőt, megörülök neki. Kinyitom a könyvet, a számat elhagyja egy elismerő aztakurva, majd gyorsan pontosítom: hát ez csodaszép. Az oldalakon randomszerűen elhelyezett képek, sárga betétek a szín több árnyalatában, alul, felül, oldalt, vízszintesen és függőlegesen. Hátralapozok, megpillantom "Az olvasó jegyzetei" oldalt, ennek is örülök, nem mintha bármit is hozzá tudnék adni ehhez a gyönyörűséghez, nem mintha lenne merszem beleírni akár egy betűt is.
Lapozgatás közben látom, hogy hosszabb-rövidebb írások váltakoznak, egyikbe-másikba beleolvasok, elégedett vagyok.

Pár nappal később:

Kőrösi-rajongó vagyok. Ez a második elolvasott könyve után már biztos. Szeretem a stílusát, az ismétléseit, ő pedig szereti Ferencvárost. Nem kötődöm a kerülethez, de többé-kevésbé ismerem a megidézett helyeket, így egy-egy kép olyan erővel hatott, mintha a saját szememmel láttam volna. A fülszövegben említett Castróról mindössze pár sor olvasható, és mivel emiatt vettem meg a könyvet, akár csalódott is lehetnék, de nem vagyok az, épp ellenkezőleg. Kaptam egymondatos, ám 2-3 oldalas hömpölygő írásokat "a mi környékünk"-ről, ahol az eső sem csak úgy esik, és a nap sem csak úgy süt; kaptam pár soros hangulatokat és gondolatokat, valamint kaptam hosszabb novellákat régi ismerősökkel a Milyen egy női mell? - Hazánk szíve című regényből. Kőrösi szeret ismételni, én pedig szeretem ezeket az ismétléseket, mert a szavaknak sokszor egészen más hangulatuk és jelentésük van először, mint másodszor, én meg csak csodálkozom, hogyan lehetséges ez, hiszen ugyanazok a szavak, ugyanabban a sorrendben...
Kaptam képeket (Czabán György fényképeit és a Ferencvárosi Helytörténti Gyűjtemény archív fotográfiáit), melyek többször is megjelennek az oldalakon, ha csak részletükben is.

Szóval szert tettem egy egyszer-végigolvasós, a továbbiakban a polcról-levevős-belelapozgatós novellafüzérre, a jövőbeni Kőrösi-gyűjteményem második darabjára (igen, a Milyen egy női mellet is megvettem), egy fotókkal illusztrált novelláskötetre, egy novellákkal színesített fotóalbumra.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Azadeh Moaveni: Mézeshetek Teheránban

Indra Sinha: Valamikor ember voltam

Dr. Quanta A. Ahmed: A láthatatlan nők földjén