India

Van a könyvtárban egy polc, melyre időről időre különböző nemzetek irodalmából válogatnak össze kis ajánlót a könyvtárosok. Legutóbbi könyvtárlátogatásom alkalmával elégedetten nyugtáztam, hogy indiai írók művei kerültek a polcra. Gyorsan le is kaptam két kötetet, a Greskovits Endre által szerkesztett Huszadik századi indiai novellákat, és a Puskás Ildikó által összeállított A tökéletes feleség - XX. századi indiai elbeszélések című gyűjteményt. Több ismerős regényt is láttam a polcon, ott volt a Beceneve Gogol és a nagy kedvenc, az India, India is.


Nem emlékszem, hogy valaha csalódtam volna az indiai írókban, éppen ezért nagyon kíváncsi voltam a két újonnan kikölcsönzött szerzeményemre. Azt reméltem, kapok egy kis ízelítőt az eddig csak névről ismert írók műveiből, illetve bíztam benne, hogy megismerésre érdemes írókra bukkanok.
A tökéletes feleséget gyorsan el is olvastam, és teljesen elégedett voltam, bár az előbb említett "eddig csak névről ismert írók" nem ebben a könyvben tartózkodtak.
A kötet a 20. század első felében élő / alkotó írók műveit tartalmazza. Ahhoz képest, hogy mennyire érdekel India, egyikük nevét sem ismertem (szégyenszemre).* Ezek az írók többek között a hindi, a malajálam, a pandzsábi, az urdu irodalom elismert alakjai, sokan közülük indiai irodalmi díjak tulajdonosai. A kötet összesen tizenhét elbeszélést tartalmaz, utánuk pedig mindegyik íróról olvashatunk pár sort. Vishnu Sakharam Khandekar, Kartar Singh Duggal, Krishan Chandar a próza képviselői, Laxminath Bezbaroa, Nila Padmanabhan pedig verseskötetekkel is jelentkezett; mindegyikükről elmondható azonban, hogy rendkívül sokoldalúak voltak.

Az elbeszélések rengeteg olyan témát dolgoznak fel, melyek nekünk, európaiaknak ismeretlenek vagy felfoghatatlanok, ám az indiaiak egész életét áthatja, befolyásolja, szabályozza. A legfontosabb talán ezek közül a kasztrendszer, az érinthetetlenek kiközösítése, melyet hivatalosan megszűntettek Gandhi küzdelmének köszönhetően, ám a hagyományok életben tartják még napjainkban is. Ezt járja körül Sz. Rádzsagópálácsári novellája, az Ardhanárí, melyben a címszereplő próbálja megtagadni származását, ám a kasztok között nincs átjárás, s Ardhanári nagy árat fizet hazugságaiért. Ez a novella volt az egyik kedvencem, a másik pedig Az eke dala Pongunnam Várki tollából, melyben az író bemutatja, mennyivel bensőségesebb az indiai emberek viszonya az állataikkal, főleg a hinduké, az általuk szentként tisztelt szarvasmarhákkal.

Számomra kissé hihetetlen, de Indiában még ma is sokszor házasságközvetítők választják ki a nősülni vágyó férfiak számára a megfelelő hajadont, majd csillagjósok egyeztetik a horoszkópjukat. K. Szaraszvatí Ammá mintha nyelvet öltene erre a hagyományra A tökéletes feleség című novellájában, ahol Dívákaran Nájár pontos elképzeléssel rendelkezik a számára szükséges feleség minden tulajdonságát illetően, ám a végén hoppon marad.
A történetek szinte mindegyike falusi környezetben játszódik, és bár jobban kedvelem azokat, melyek helyszíne egy-egy nagyváros, nagyon tetszett a kötet, és köszönöm a könyvtárosoknak, hogy kitették a szemem elé, mert egyébként valószínűleg sajnos nem találtam volna rá.


* Mentségemre legyen mondva, a fiatalabb indiai íróktól - Jhumpa Lahiri, Arundhati Roy, Gita Mehta - azért már olvastam egyet s mást.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Indra Sinha: Valamikor ember voltam

Dr. Quanta A. Ahmed: A láthatatlan nők földjén

Vége az első résznek.