Párizs?



Tavasszal az a nagy ötlet pattant ki a fejünkből, hogy elmegyünk Párizsba. Foglaltunk olcsó szállást és repjegyet, beszereztem egy zsák útikönyvet és elkezdődött az útvonaltervezés.
Kicsit tartottam ettől az utazástól, mivel egy fórumon - hasznos tippek után kutatva - egy csomó rosszat is olvastam Párizsról. Bár nagyon szeretek utazni, a szokásosnál jobban ráparáztam erre az útra, és indulás előtt két nappal a fórum hozzászólásainak köszönhetően a következő vélemény alakult ki bennem a fények városáról: a metrón rém egyszerű eligazodni, bár ugyanilyen könnyű eltévedni is, hiszen 14 vonalával kisebb labirintust alkot, szóval ha szerencséje van az embernek, élve kijut belőle, ám az is lehet, hogy a metró örökre elnyeli.. A párizsi emberek annak ellenére, hogy rettentő udvariasak és segítőkészek, kifejezetten bunkók is lehetnek. Nem hajlandóak megszólalni angolul, kizárólag franciául beszélnek, ha Bonjour-ral köszönsz, akkor talán hajlandóak kinyögni egy-két angol szót; ha viszont németül szólsz hozzájuk, egész egyszerűen elfordulnak. Párizs drága, de nem annyira, mint London, és ha nem költünk semmire, akkor egész olcsón meg lehet úszni.

Ellentmondásos kicsit, ugye? Na, kábé ilyen egymásnak ellentmondó gondolatok kavarogtak a fejemben az utazás előtt, és annak ellenére, hogy egy csomó szépet és jót is írtak, bennem inkább a negatívumok maradtak meg. A metrótérképpel keltem és feküdtem, a RATP (francia közlekedési vállalat) honlapját bújtam és a jegyeket próbáltam egymástól megkülönböztetni. Naponta megnéztem az időjárás-előrejelzést és elszörnyedve láttam a sok kis felhőt és esőcseppet. Aztán végül otthagytam a fórumozókat és csendes beletörődéssel vártam az utazás napját, csütörtököt.

Most már itthon ülök, próbálom rendezgetni a fényképeket, azokat az épületeket, amiket csak úgy vaktában lefotóztam, a három útikönyv segítségével azonosítom. Minden kép ferde lett, sötét vagy éppen túl világos, és mindegyikbe belelóg egy-egy oda nem illő láb vagy kéz, esetleg visszapillantó. Nem baj, nekem tetszenek, és mondanom sem, minden annyira simán ment, hogy azon sem csodálkoztam volna, ha a taxis ingyen hazahoz minket Ferihegyről.

A következő pár bejegyzésben Párizsról fogok írni, és nem ígérem, hogy rövid leszek :)

folytatása következik...

Megjegyzések

  1. De jóóó, főleg azok miatt is, amit írtál molyon, hogy mi történt ott, nagyon várom a további beszámolókat. :) Én is el szeretnék jutni egyszer oda, bármennyire is sablonos ez a kívánság.

    VálaszTörlés
  2. Készül a többi bejegyzés, a térkép, a fényképek és a kis cetlijeim alapján próbálok visszaemlékezni, mit, mikor, hol csináltunk.
    Szerintem nem sablonos a kívánságod, Párizs mindenkit elvarázsol. Még én is beleszerettem, pedig engem sokáig abszolút hidegen hagyott.

    VálaszTörlés
  3. A végén még "lecseréled" Londont :D Gyönyörűek a képek!!!

    VálaszTörlés
  4. Áááá, nem hiszem, London szerintem örök első marad (bár Párizst nagyon kevés választja el tőle).
    A képek nem annyira jók, Te vagy nagyon jóindulatú :)))

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Azadeh Moaveni: Mézeshetek Teheránban

Indra Sinha: Valamikor ember voltam

Dr. Quanta A. Ahmed: A láthatatlan nők földjén