Oldalak

2011. július 25., hétfő

Rhonda Byrne: The Secret - A titok

Eszembe jutott az az idióta szokás gyerekkoromból, amikor az emlékkönyv lapjának egyik sarkát behajtottuk, ráírtuk, hogy TITOK, a lehajtott fülecske alá, pedig azt, hogy "miért nézed meg, ha titok?" Óriási poén, na ez jutott eszembe elsőként a könyv címéről.

Nem fair véleményt mondani úgy egy könyvről, hogy még a negyedét sem olvastam el, de szerintem elfogadható, ha a tizedik oldalon már kiderült: az addig olvasottak ismétlődnek újra és újra. Nem szép dolog leszólni egy olyan könyvet, amit segítő szándékkal adtak kölcsön, simán ér azonban, ha a könyv gazdája azt mondta, "hagyjál már, azt írsz, amit akarsz!"

(Feladat: alkoss minél több mondatot az univerzum, törvény, vonzás, gondolat, blabla szavak felhasználásával.)

Tudom én, hogy az ismétlés a tudás anyja, de köszönöm, elsőre is megértettem: gondoljak csupa pozitív dologra és onnantól kezdve minden király és überfasza lesz. Az egyetlen bajom a dologgal, hogy az én világom nem így működik, ez pedig nem varázskönyv. Nem tudok mindig pozitív dolgokra gondolni, mert sajnos a negatív gondolataim sokkal erősebbek és minduntalan a napsugaras eszmék elé tolakodnak. Ez persze nem a könyv hibája, hanem az enyém, de ez van, nálam nem működnek ezek a fajta tudatmódosító írások. 

"Az első lépés a kérés. Küldj egy utasítást az univerzum felé! Tudasd vele, hogy mit akarsz. Az univerzum válaszolni fog a gondolataidra."

Én egyszer tudattam az univerzummal, mit akarok, de azt válaszolta, szó nem lehet róla, azonnal keljek fel és menjek be az irodába dolgozni. Azóta nem tárgyalok vele.

"Egyetlen számlát sem bontok fel addig, amíg tökéletesen el nem hitetem magammal, hogy az valójában csekk. Ha nem így tennék, összeszorulna a gyomrom, ez az érzés pedig újabb számlákat vonzana be."

Értem. Tehát hazudjak magamnak, hogy a Számlalevél feliratú borítékban nem számla van. Ha nem így teszek, újabb számlák fognak érkezni, de nem azért, mert a szolgáltatóknak van ez a rossz szokásuk, hogy minden hónapban új számlákat küldenek, hanem azért, mert a számlát tartalmazó boríték láttán arra gondoltam, hogy számla. Ráadásul a számlákat csekken* fizetem be, szóval nekem édesmindegy, hogy számla vagy csekk van-e a borcsiban.

Na az ilyen szövegeket olvasva (és csak ilyen van a könyvben), nem bírok magammal, és csupa gonosz dolog jut eszembe. Agymosásszerűnek tűnt a könyv, és a TV-shop erőszakos reklámjaira emlékeztetett. Próbáltam pihentetni, mindig csak egy kicsit olvasni, átgondolni a csodatévő mondatokat, de idegesített ez sok ismétlés, és nem akartam bosszankodással tölteni egy vidám vasárnapot.

"Fantasztikus, ez a könyv tényleg csodákra képes! Reggel, mikor arra gondoltam, biztos nem száradt meg a póló, amit fel akarok venni, eszembe jutottak az előző nap olvasottak. Gyorsan kijavítottam hát magam, hogy biztos megszáradt. És valóban száraz volt! Azt hiszem, ez igazi csoda."
Márta, Budapest, 31 és fél éves alkalmazott

*Tudom, hogy helyesen készpénzátutalási megbízás, de szerintem mindenki csekknek hívja.