Al Ghaoui Hesna: Háborúk földjén

A tv2-nek van egy dél-szláv kérdésekben jártas Vujity Tvrtkója, az m1-nek van egy Közel-Keleten ismerős Al Ghaoui Hesnája. Az Alexandra Kiadó pedig mindkettőjük írásaiból összerakott pár könyvet, Tvrtkóéból pokoli, majd angyali történeteket, Hesnáéból pedig háborúsakat.

Szeretem az ilyen könyveket (annak idején a pokoli, pokolibb, legpokolibb történeteket többször elolvastam), mert érdekel, hogy élnek azok, akik a miénknél is szerencsétlenebb történelmi fejlődésű országokba születtek, hogyan viselik a háborúkat, melyek gyakran évekig elhúzódva a mindennapjaik részévé válnak. Szeretek bepillantani a tudósítók háta mögé, mindig érdekelt, hol laknak, mit esznek, hogyan dolgoznak, amikor mögöttük, előttünk, mellettük bombák hullanak.

A Háborúk földjén című könyvében a fiatal tudósító négy országba kalauzol el bennünket és megosztja velünk kalandjait. Libanon, Izrael, Irak és Szudán: olyan országok, melyekről ha nem is tudunk sokat, neveiket gyakran halljuk a külpolitikai hírekben, és sajnos vannak olyan időszakok, amikor nincs Panoráma nélkülük. Nem történelmi-politikai adatokat, összefüggéseket sorol egymás után, hanem azt mutatja be, hogyan hatnak ezek a dolgok az adott területen élő emberek életére. Hogyan élnek Gázában a palesztinok, akiknek lerombolták a házát és akiket fallal kerítettek körbe; hogyan élnek az izraeliek, akiket a Hamasz rakétái tartanak rettegésben? Milyen az élet Irakban, ahol nem tudni, ki barát és ki ellenség, s ahol vegyi fegyverekkel ölték meg kurdok ezreit? Mennyire lehet mardosó az az éhség, mely arra készteti a szudáni nőket, hogy segélyosztás után sűrű fogú gereblyékkel gyűjtsék össze a homokból a zsákokból kiszóródott lencsét?

Tetszett a könyv, bár kissé megnehezítette az olvasását, hogy a lapok elég rendesen hullottak belőle. Mint az ilyen könyvekben általában, ebben is voltak fotók (ezek egy része esett ki először), gyerekkori szokásomhoz híven, először ezeket néztem végig. A stílussal helyenként nem voltam teljesen kibékülve, nem tudom, miért, de valahogy nehezemre esett elhinni, hogy egy háború kellős közepén ilyen higgadtan és lazán tud viselkedni egy nő, mint ahogyan írja. Ettől függetlenül érdekes olvasmány, olyannyira, hogy további információéhségemet kielégítendő, megkerestem Hesna blogját, és itt folytattam az olvasgatást. Sajnos az utolsó bejegyzés január végén íródott és a (video)blog egyelőre "under reconstruction", de azért érdemes végigolvasni és megnézni a pár perces filmeket. (Sőt, a http://www.hesna.hu/ oldalon a könyvből is olvashatunk részleteket.)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Azadeh Moaveni: Mézeshetek Teheránban

Indra Sinha: Valamikor ember voltam

Dr. Quanta A. Ahmed: A láthatatlan nők földjén