Lomb Kató: Így tanulok nyelveket

Vigyázat, ez nem könyvértékelés, hanem egy ÁNY (Átlagos Nyelvtanuló) történetei különböző nyelvekről!

Nyelveket tanulni jó, tudniillik ahány nyelvet tudsz, annyi ember vagy (szeretem a közhelyeket). Eddigi nyelvtanuló életem során három nyelvvel kerültem szorosabb kapcsolatba, az angollal, az olasszal és a spanyollal. Angolul az általánosban kezdtem tanulni, majd folytattam a gimnáziumban, ahol a négy év alatt a három tanár olyan káoszt idézett elő a fejemben, hogy bár ötösre érettségiztem, mégis azt éreztem, a present perfect-nél bonyolultabb dolgok kifognak rajtam. Gondoltam egyet, és az English Grammar in Use-ból (a legjobb nyelvkönyv) egyedül felkészülve megszereztem a középfokú írásbeli nyelvvizsgát, majd egy év irodai munka (többek közt telefonálgatás angolul) és az 1000 kérdés 1000 válasz átnyálazása után meglett a szóbeli is. Olaszul a gimnáziumban tanultam, emelt óraszámban, és itt annyira nem kíméltek minket, hogy negyedikre szinte mindenkinek meglett a középfokúja. Nekem is, ez automatikusan ötös olasz érettségit jelentett, illetve azt, hogy az olaszórákon azzal foglalkozhattam, amivel akartam. Spanyolul nagy unalmamban kezdtem tanulni egy nyelviskolában, kb. egy évig bírtam, aztán eluntam, nem a nyelvtanulást, hanem a kedd-csütörtöki kötött programot.


És mi a helyzet ma? Angolul egészen jól elvagyok, naponta kell használnom a munkahelyemen írásban és szóban is. Elég sok szót ismerek, ám sajnos keveset használok, ezért mindig elhatározom, hogy megpróbálom bővíteni a szókincsemet, ám ekkor eszembe jut, hogy először inkább a nyelvtant kéne rendbe tenni, a következő gondolatom viszont már az, hogy inkább az olaszt kéne feleleveníteni. Ugyanis olaszul már alig tudok beszélni, érteni nagyjából értem, de rengeteg szót elfelejtettem, és sajnos a nyelvtan nagy részét is.

Mindemellett egy-egy utazás során és után rajongtam már a görög és a török nyelvért is és sokszor nehezen tudom eldönteni, mit is szeretnék valójában: (majdnem) tökéletesen megtanulni egy nyelvet, vagy sokat megtanulni alapszinten. Szeretek külföldön rájönni egy-egy szó jelentésére és az adott ország nyelvén köszönni és megköszönni dolgokat. Feliratokat olvasgatni és összehasonlítani a szavakat az általam ismert nyelvek szavaival és annyira tudok örülni, mikor rájövök, hogy a szlovén potok azt jelenti, hogy patak, a picerija pedig nem más, mint a pizzéria. Szóval ezek szerint én egy lingvista vagyok (ezt a könyvből tudom).

Mivel egy ideje nehezen veszem magam rá a tanulásra, a fenti nagy tervek nem szoktak megvalósulni. Azért kezdtem hát neki Lomb Kató könyvének, hátha találok benne tuti recepteket (ha nem is a lustaság leküzdésére, hanem a hatékonyság növelésére). Nem nagyon találtam, ám olvasás közben nagyon jól szórakoztam, egyrészt a történeteken, másrészt Lomb Kató aranyos stílusán.

Túl sok gyakorlati tanácshoz nem jutottam, viszont felismertem saját nyelvtanulási hibáimat és szokásaimat.
Lomb Kató receptje egyébként annyi, hogy egy-egy érdekes olvasmány oldaláról próbálja megközelíteni a nyelvet. Ezzel én is próbálkoztam, és az I pilastri della terra című Ken Follett-könyvet (A katedrális) szépen elkezdtem kiszótárazni. Jópár éve történt, de a cetlik, melyekre a szavakat lefordítottam, ma is a könyvben vannak. Másfél oldalnyi ismeretlen szót írtam ki az 1030 oldalas könyvből, mikor rájöttem, hogy ez a módszer nem túl hatásos. Lomb Kató szerint sem az.


Megtudtam, hogy férfimódra olvasok idegen nyelven, vagyis az előbb említett minden szót kiszótárazó módszerrel. Andragógia-tanulmányaimban már szóba került, de itt is felmerült, hogy egy felnőtt nem tanulhatja ugyanazokkal a módszerrel az idegen nyelvet, mint ahogyan a gyermekek tanulják. "Ahhoz, hogy a "fá"-nak megfelelő idegen szót a felnőtt megtanulja, nem kell, hogy megmutassák neki, lerajzolják előtte". Szóval ezért utáltam a színes képecskéket és a játékos feladatokat, a Project, Headways, Streamline, Grapevine angolkönyveket: mert gyerekeknek készültek.
Kiderült, hogy gyakran esem a negatív transzfer nevű hibasorozatba, azaz más nyelvvel való téves általánosításba. Rám is igaz viszont, hogy a szókincsem csak egy kis részét szereztem "legális" úton, sok szó csak úgy rámragadt. Lomb Kató az idegen nyelvű olvasmányokat jelöli meg ilyen potyaszófelszedő forrásoknak, én inkább dalszövegekből szedtem össze szavakat. (Határozottan emlékszem, hogy a scapegoat [bűnbak] szót a Metallica Sad but True című nótájából, az enemy [ellenség] szót pedig a Bon Jovi egyik dalából tanultam meg, még az általánosban. De van újabb is, ami így hirtelen eszembe jut: a scaremonger az Asian Dub Foundationtől). Azt is elhatároztam egyszer, hogy én bizony elejétől a végig megtanulom az Országh-féle angol kéziszótárt. És most a könyvből kiderült, hogy ez nem teljesen abnormális dolog, vannak olyanok, akik tényleg így tanulnak nyelveket, (vagy legalábbis így bővítik a szókincsüket). És az is való igaz, hogy sokszor lusta vagyok gondolkodni, hogy egy-egy szó hogy van angolul és kapásból a szótárért nyúlok.

Egy szó, mint száz, ha nem is a könyv segítségével leszünk szinkrontolmácsok, mindenképpen meghozza a kedvet a nyelvtanuláshoz, emellett szórakoztató olvasmány is. Ráadásul nekem meghozta a kedvem Lomb Kató többi könyvéhez is, az Egy tolmács a világ körül lesz a következő.

Végül egy olyan bekezdés, amely szóról igaz, az idei nyaralásunkat tekintve.
"Biztosan mindnyájan emlékezünk olyan esetre, amikor évek óta nem használt nyelven kellett megszólalnunk. Nehezen csikordulnak az agy kerekei. Bosszúsan rázzuk a fejünket: tudtuk, de elfelejtettük. A legegyszerűbb szavak se jutnak eszünkbe. Kinyomta őket - érdekes módon - nem az anyanyelvi kifejezés, hanem egy másik idegen nyelv, amely frissebben él bennünk. Mérgelődünk, csodálkozunk, azután 10-20 perc múlva szépen kezdenek összeállni a szavak és formák. Eszünkbe jutnak az évek óta emlékeink raktárában heverő főnevek, hozzágördülnek a helyesen egyeztetett jelzők és a megfelelően ragozott igealakok. Partnerünk csodálkozik, mi pedig néma elragadtatással állapítjuk meg magunkról, hogy úgy látszik, mégis nyelvzsenik vagyunk."

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Indra Sinha: Valamikor ember voltam

Dr. Quanta A. Ahmed: A láthatatlan nők földjén

Vége az első résznek.