Oldalak

2011. szeptember 25., vasárnap

Közjáték

"Az utazás mindig vonzotta, sose volt pénze rá, ehelyett Ibusz prospektusokat hurcolt haza kazalszám, és mindig volt nálunk magyar és külföldi menetrend, földgömb is, esténként apám a képzeletében utazott, földrajzi könyvekkel és mindenféle prospektusokkal körülbástyázva magát a szelíd lámpafényben és olthatatlanul belém oltotta a vágyakozást az idegen városok és a tenger után."
(Szabó Magda: Ókút)


Tudom, miről beszél....

2011. szeptember 18., vasárnap

Agatha Christie: Chimneys titka

Egy előző posztban már említettem, hogy régóta szeretném megszerezni Agatha Christie Királyok és kalandorok című regényét, de arra mégsem voltam hajlandó, hogy hatezer forintot fizessek a Bookline-on egy antikvár példányért. Pár hónapja azonban az Európa kiadta a művet Chimneys titka címmel, és mint ahogy az jó AC-rajongóhoz illik, rögtön meg is vettem. Pár hétig a polcon pihentettem, majd elolvastam, és fájó szívvel tudatom, hogy megleltem az írónő első (és remélem utolsó) könyvét, amit majdnem félbehagytam. Ez persze csak egy kósza ötlet volt, sosem hagynék félbe egy Agatha Christie-t, és ahhoz képest, hogy körülbelül a feléig utáltam az egészet, a végére egészen megtetszett.

Annyira sok volt a szereplő (és szinte mindenkiről kiderült, hogy nem az, akinek mondja magát), hogy meg sem próbáltam kitalálni, ki a gyilkos. Mikor az egyik szereplő kiment a szobából, bejött két másik, ez a sok mozgás (sőt nyüzsgés) sokszor fárasztott. A kitalált balkáni államot, Hercoszlovákiát nem tudtam megemészteni, mindvégig az járt a fejemben, hogy ilyen ország márpedig nincs. A politikai szál sem tetszett, sokkal jobban kedvelem Miss Marple vagy Tuppence vidéki kalandjait.

Anthony szellemes párbeszédei Virginiával vagy Batyuval azonban nagyon szórakoztatóak voltak, szóval összességében nem volt annyira rossz, mint pár oldal után gondoltam, de nem vagyok teljesen elégedett.

Hercoszlovákia, ach...

2011. szeptember 17., szombat

Indra Sinha: Valamikor ember voltam

A regény főhőse valamikor ember volt, de amióta a khaufpuri Kampaniból kiszabaduló vegyszerek megmérgezték a levegőt és a kutak vizét, négykézláb képes csak közlekedni. Önmagát állatnak tartja, és a neve is ez: Állat. Egyszer egy újságíró látogatja meg,  egy magnót ad neki és arra kéri, mesélje el történetét. Sőt, bónuszként még kakadusortját is nekiadja (wtf kakadusort), melyet aztán le sem lehet vakarni Állatról.

A városban egy napon klinikát nyit egy amerikai doktornő, Elli Barber, akivel Állat - miután kicsit dzsemiszpondkodik utána - összebarátkozik, s abban reménykedik, hogy segítségével talán újra kiegyenesedhet. Annak ellenére, hogy szinte mindenkinek szüksége lenne gyógykezelésre, az emberek nem mennek el az ingyenes vizsgálatokra. Egy harcos kis csoport ugyanis perben áll a Kampanival, s azt gyanítja, hogy a vállalat működteti a klinikát, azért, hogy kevésbé súlyosnak tüntesse fel a betegségeket. Ők tartják távol az embereket a klinikától, pedig a doktornő készen áll rá, hogy mindenkit megvizsgáljon.

"Minden házban akadt beteg a Diótörőben, sőt egyes helyeken a család minden tagja betegeskedett. Elli sebesen járt házról házra. Mindenki kezelést akart, de senki sem volt hajlandó arra, hogy bemenjen a klinikára. Elli nem hitt a fülének: mindenhol udvarias és zavart elutasítást kapott.
- Ezeknek az embereknek nincs semmijük. Miért mondanak le egy ilyen tisztességes és jó ajánlatról? Egyszerűen nem tudom felfogni.
Mivel láttam rajta, hogy annyira boldogtalan, megpróbáltam találni valamit, amivel felvidíthatnám. - Elli doktornő, egyáltalán nem meglepő ez az egész. Én megértem, mert ők az én embereim.
- És mi a fenét csináljak, hogy megértessem magam az embereiddel? - Tölcsért csinált a kezéből, és úgy kiáltotta: - Hé, Állat emberei!* Kurvára nem értelek benneteket!"

Eleinte nem kedveltem Állatot, nem tudtam mit kezdeni trágárságával, aztán később kiderült, hogy nemcsak mocskos gondolatai vannak, hanem szíve is. Lelkiismeretesen gondoskodik Franci mamiról, az idős francia apácáról, akit az átélt szörnyűségek hatására félelmetes látomások gyötörnek az apokaliszról, vagyis az Apokalipszisről. Állat reménytelenü szerelmes Nisába, akit koldulás közben, egy kávéházban ismert meg. Gondolatai eleinte csak a szex körül forognak, majd egyre gyakrabban kerülnek a felszínre a komolyabb érzelmek is. Tudja, hogy leginkább csak utálatot vagy szánalmat kelt a legtöbb emberben, s ennek megfelelő gúnnyal tekint magára. S ahhoz képest, hogy mennyire abnormálisnak tartja magát, meglepően sok barátja van. Amikor megfeledkezik arról, hogy gonoszkodás mögé rejtse valódi érzelmeit, látható, mennyire jólelkű ember, akarom mondani: Állat. Két álma van: az egyik, hogy ismét kiegyenesedve járjon, a másik, hogy végre szexelhessen Nisával, vagy legalább Ellivel. Állatnak nem csak nagy szíve, de elképesztő szövege is van. Néha franciául gagyog, másszor az angol szavakat csavarja ki a felismerhetetlenségig (Namiszpond. Dzsamiszpond, azaz My name is Bond. James Bond), a lényeg, hogy általában övé az utolsó szó.

A történetben nemcsak Állat sorsát követhetjük nyomon, hanem a mérgezett város, Khaufpur és lakóinak történetét is. Sinha könyvének cselekménye az 1984-es bhopali katasztrófán alapul, az író ugyanis a katasztrófa áldozataiért folyó kampány egyik harcosa. Tanúi lehetünk az igazságért akár éhenhalni is képes aktivisták szenvedéseinek, de kibontakozik egy szerelmi történet is. A befejezés delíriumos álomként hömpölyög, hogy végül visszatérjen a valóság talajára.

Indra Sinha regénye egyszerre megrendítő és kegyetlen, humoros és halálosan komoly. Nagyon tetszett, de biztosan sokat nyomott a latban, hogy egyébként is szeretek Indiáról olvasni. Sokkal jobb volt, mint amire a fülszöveg és egyéb ismertetők alapján számítottam, azt gondoltam ugyanis, hogy maga a katasztrófa áll az események középpontjában, a katasztrófaregények nem állnak annyira közel a szívemhez. Majdnem ötcsillagos.

*Eredeti cím: Animal's People

2011. szeptember 10., szombat

Kihívások


A Moly tele van kihívásokkal. Olvassunk ezt, olvassunk azt, összeset vagy csak egyet, ettől az írótól, vagy arról az országról. Idáig sikerült ellenállni (a csodaszép plecsnik sem tudtak elcsábítani), de most elkapott a gépszíj. Először óvatosan jelölgettem a "Részt veszek" gombot, de az utóbbi napokban annyira belelendültem, hogy most tizenegy kihívást kell teljesítenem. Az egész az Anna Karenina-olvasással kezdődött, ennek a klasszikusnak egyébként nem álltam volna neki, így viszont az 1001-es listám is csökkent eggyel. Aztán csak jöttek a kihívások...

El kell olvasnom legalább egy-egy regényt Szilvási Lajostól (itt vár egy csomó a polcon, szeretem), Fejős Évától (a Helló, Londonra úgyis kíváncsi vagyok, egyébként hidegen hagy), és Hemingwaytől (az 1001-es is csökkeni fog, háhá!). Sorozatokból kettőt vállaltam be, Bernie Rhodenbarr kalandjait Lawrence Blocktól, és Adrian Mole-t, ezekből már sok részt olvastam, menni fog. Jelentkeztem továbbá egy pöttyös könyv és egy francia szerző könyvének elolvasására, de vannak ezeknél sokkal kacifántosabbak is. A "Könyvekkel a világ körül" keretén belül minden földrész írójának adok egy esélyt, és ha még ez sem elég, az ABC betűinek megfelelően választok írókat, aztán olyan könyveket olvasok, melyek idétlen címmel büszkélkedhetnek. És ha ezzel mind kész vagyok, igazából nem is nagyon kell küzdenem a tizenegyedik "Teljesítve" feliratért, ami az "Egy év alatt 100 könyv" mellé kerül majd...