Fejős Éva: Hello, London

Miért épp Hello, London? Miért nem Hello, Moszkva vagy Hello, Dunavarsány?

Szoktam csajos (broáf) könyveket olvasni, és Fejős Éva könyvével sem az volt a bajom, hogy csajos, hanem hogy unalmas. Uncsi.

Még nem olvastam tőle eddig semmit, erre a könyvére is csak azért voltam kíváncsi, mert Londonban játszódik. Legalábbis azt hittem... Aztán jött a Molyon az Olvassunk Fejős Évát kihívás, én meg gondoltam, itt a remek alkalom, hogy megismerkedjem az írónő könyvével. Sajnos olvasás előtt láttam egy videót egy napjáról, na azt nem kellett volna megnézni...
 
A sztori tele van csavarokkal és klisékkel, van D&G cipő és Gucci táska, van ármány és szerelem, csak az a plusz hiányzik, amitől azt mondom egy könyvre, hogy tetszik. 450 oldalon keresztül próbáltam megfejteni, miért ezt a címet adták a regénynek, és végül arra jutottam, hogy azért, hogy a hozzám hasonló London-rajongók bedőljenek és megvegyék. Rajtam azonban nem fogtak ki, szerencsére tudtam szerezni egy kölcsönpéldányt.
 
A történetet most nem mesélném el, csak annyit, hogy a cselekmény több szálon fut, mindenki ismer mindekit, és a végén kiderül, hogy X valakije ugyanaz a személy, mint Y valakije. Szóval megvan a fülszövegben ígért váratlan csattanó, és úgy tűnt, az apró részletek jól illeszkednek egymáshoz, de én nagyon untam az egészet. Csak akkor élénkültem kicsit fel, mikor a 19. oldalon Mazerrattiként, a 42. oldalon pedig Mazerattiként szerepelt a Maserati, Renáta és Zsombor pedig "Diana Kroll hangjára gyűrték kupacba maguk alatt a lepedőt."
 
Azért ez kevés, hogy igazán élvezni tudjak könyvet, szóval a csajokat, a mexikóit és az epreket meghagyom a hardcore Fejős Éva-rajongóknak, részemről no more F. É.
 
(Direkt nem tettem be a címkék közé Londont...)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Azadeh Moaveni: Mézeshetek Teheránban

Indra Sinha: Valamikor ember voltam

Dr. Quanta A. Ahmed: A láthatatlan nők földjén