Tore Renberg: Szerettem másképp is

Most szólok, hogy a szövegben 1 db spoilert rejtettem el.

Jarle 16 éves norvég fiú, a Mathias Rust Band alapítója, aki egy napon szerelmes lesz szelíd mosolyú iskolatársába, Yngvébe. Nem nagyon ismerem a norvég neveket, ezért sokáig meg sem fordult a fejemben, hogy Yngve talán nem lány... A szerelem jó, a szerelem fáj énekli Presser és Jarle is pont ezt érzi, emellett rettentő súllyal nyomja a vállát tizenéveinek ezer más problémája is.

Eleinte azt gondoltam, felnőttként nem tudom majd átérezni a kamasz szereplők problémáit, olvasás közben azonban olyan emlékek és érzések jöttek elő, amelyekről nem is sejtettem, hogy (még mindig) bennem élnek.

A cím elsőre nem esett le, és nem is ez a szerelem állt számomra a középpontban, hanem a kamaszkor, minden szépségével és keserűségével együtt. A mérsékelt Jarlét nagyon bírtam, és meglepő módon hosszas eszmefuttatásai sem untattak, sőt: tudni akartam, mit gondol, miért teszi azt, amit tesz. A kommunista (egyértelmű anarchista beütésekkel) Helge nem volt szimpatikus, és bármekkora hülyeség, a Jarle-Helge-Katrine trió valamiért a Harry-Ron-Hermione hármasra emlékeztetett, ahol szintén a középső tagot kedveltem a legkevésbé. Sajnáltam Jarlét az összes kamaszkori nyűgje miatt, ugyanakkor kicsit szánalmasnak is tartottam: ugyan mit tudhat egy tizenhat éves kölyök az élet valódi nehézségeiről? Mégis, mikor visszagondoltam a saját kamaszkori problémáimra, még most is ugyanolyan komolynak éreztem őket, mint tizenöt évvel ezelőtt.

A történet hangulatát nyugtalanítónak és nyomasztónak éreztem, egyrészt a már említett, fel-felbukkanó, nem mindig kellemes emlékek, másrészt a ködös-esős norvég időjárás miatt. Ennek ellenére nagyon tetszett a könyv, jó kis vitákba keveredtem önmagammal, és próbáltam megfejteni, miért hittem én is sziklaszilárdan abban, hogy rajtam és a barátaimon kívül mindenki más hülye, a felnőttek meg pláne. (Ó, bárcsak még egyszer tizenhat lehetnék, kideríteném, becsszó!)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Indra Sinha: Valamikor ember voltam

Dr. Quanta A. Ahmed: A láthatatlan nők földjén

Vége az első résznek.