Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: december, 2011

Évem

Kép
(négyet nem fejeztem be, ha jól emlékszem)

Sóvári Mónika: Szerelmem, Sanghaj

Kép
Picit csalódtam, mind a méretet, mind a tartalmat illetően. Tulajdonképpen tetszett, de mikor befejeztem az olvasást, hiányérzetem volt, és pont a lényeg, Sanghaj hiányzott.
Tudom milyen szerelmesnek lenni egy városba, én London iránt érzek ugyanígy, ezért amikor először hallottam a könyvről, már tettem is a kívánságlistára. Karácsonykor Linda meg is lepett vele, így a karácsonyi vacsora és az ajándékkönyvek végigsimogatása után el is kezdtem.
Gyorsan elolvastam, 170 oldallal általában hamar végzek, és azt éreztem, hogy jó volt, jó volt, DE (és itt jöttek azok a dolgok, amik nem tetszettek).
Soknak találtam a nosztalgiázást, még akkor is, ha az írónő szabadszájú édesapja megfontolásra érdemes, bölcs dolgokat mondott a lányának. Én Sanghajra voltam kíváncsi. Túl sok volt a lelkizés is, én meg csak vártam, amit  fülszöveg ígért: "... megismerhetjük a kínai emberek és egy közel 20 milliós kínai nagyváros mindennapi életét." Van az a rossz szokásom, hogy elhiszem, amit a könyv isme…

Karácsony 2011

Kép
Nekem az idei karácsony akkor kezdődött, amikor megérkezett dlány ajándéka, Az alibi (lásd előző bejegyzés). Aztán csütörtökön megkaptam Lindától a régóta kívánságlistás Kőrösi-regényt és a Szerelmem, Sanghajt, Jutka pedig meglepett egy übercuki Vintage Garden könyvecskével.

Csütörtök este vaníliás kiflit sütöttem, pénteken pedig még összedobtam egy fahéjas kekszet, amit egy mexikói szakácskönyvben találtam, és úgy gondoltam, karácsonyra épp jó lesz.

Este szétdobáltam a nappaliban a celluxot, a szalagokat és a csomagolópapírokat arra hivatkozva, hogy csomagolok, ám Gergő mindebből csak annyit érzékelt, hogy sehova nem tud leülni tévét nézni.

Miután meggyőztem, hogy mindannyian jobban járunk, ha az ajándékok becsomagolva töltik az éjszakát, ő elfoglalta az ebédlőasztalt, és elvette a celluxot. Részemről a csomagolás véget ért.
Szombat reggel elmentem a CBA-ba, ahol szinte semmit nem lehet kapni, ezért nem is lepődtem meg, hogy kenyér sem volt. Mérgemben vettem két zacskó forrócsokiport …

Molyangyalka

Kép
Megkaptam az első karácsonyi ajándékkönyvet a Molyangyalkámtól, dlanytól. A borítékban találtam a képen látható csini keresztszemes könyvjelzőt is, a hátán olyan kedves jókívánságokkal, hogy egészen meghatódtam. A karácsonyi csomagolást természetesen rögtön kibontottam (nem kínzom magam azzal, hogy szombatig várjak, kínoznak engem eleget mások év közben), és nagyon örültem, mert Agatha Christie Az alibi című regényét kaptam meg, mellyel így 36 tagúra bővült az AC-gyűjteményem.

36 az 1001-ből

Sikerült a magánkihívásom, vagyis elolvastam az 1001-es listáról 36 könyvet. Ezt a feladatot tavaly év végén (vagy idén év elején?) találtam ki magamnak, és tegnap (végre) teljesítettem.
A havi három könyv* nem tűnt nagy dolognak, nyár végéig úgy nézett ki, hogy több is meglesz, aztán kicsit lelassultam (illetve rákaptam a Molyos kihívásokra), de aztán november közepén megembereltem magam, és végre végeztem.

A könyvek között voltak jobbak-rosszabbak, volt ami nagyon tetszett, és volt, amit legszívesebben kivágtam volna az ablakon. A Tranzitot (Anne Seghers) feladtam, úgyhogy ezt nem is számítottam bele a 36-ba.

A Minden vilángol (Jonathan Safran Foer) jól indult, aztán valahogy elvesztette a varázsát (lásd itt), amit nagyon sajnáltam, mert az eleje tényleg nagyon tetszett. A Napok romjai (Kazuo Ishiguro) és A máltai sólyom (Dashiell Hammett) sem jött be, még akkor sem, ha utóbbi a hozzáértők szerint minden idők legnagyobb és legjobb krimije. Nekem nem jelentett nagy élményt, elolvasta…