Kepes András: Tövispuszta

Rákaptam az olyan történetekre, melyek - legalábbis részben - a XX. század első felében játszódnak Magyarországon, ezek lehetnek családregények, de az sem baj, ha van bennük bűnügyi szál (lásd Kondor Vilmos Budapest-sorozata, ami zseniális). Mikor Kepes könyve megjelent, egyértelmű volt, hogy szeretném megkaparintani, és ezt a Jézuska tudomására is hoztam, ő meg szerencsére értette a célzást.
Nem nagyon szoktam jegyzetelni olvasás közben, de a Tövispuszta elkezdése előtt elhatároztam, hogy minden fontos dolgot felírok. (Sőt, már az elején elkezdtem rajzolgatni a családfákat is, mert ezek hiányára általában kb. az ötvenedik oldal után szoktam rádöbbeni.) Túl sok jegyzetet végül nem készítettem, valójában annyit írtam csak fel, hogy miért hívnak minden zsidó boltost Samunak, illetve miért rémlik úgy, hogy már több könyvben találkoztam ilyen nevű szatóccsal. Aztán félretettem a tollat meg a füzetkémet és csak olvastam. Arra számítottam, hogy majd hallom Kepest mesélni, de nem hallottam …
Nem nagyon szoktam jegyzetelni olvasás közben, de a Tövispuszta elkezdése előtt elhatároztam, hogy minden fontos dolgot felírok. (Sőt, már az elején elkezdtem rajzolgatni a családfákat is, mert ezek hiányára általában kb. az ötvenedik oldal után szoktam rádöbbeni.) Túl sok jegyzetet végül nem készítettem, valójában annyit írtam csak fel, hogy miért hívnak minden zsidó boltost Samunak, illetve miért rémlik úgy, hogy már több könyvben találkoztam ilyen nevű szatóccsal. Aztán félretettem a tollat meg a füzetkémet és csak olvastam. Arra számítottam, hogy majd hallom Kepest mesélni, de nem hallottam …