ABC-olvasás 4.

Kertész Erzsébet: Fiút vártak, lány született

Talán elhamarkodott kijelentés egy íróról (írónőről) egyetlen könyve után azt mondani, hogy imádom, de Kertész Erzsébet Fiút vártak, lány született című életrajzi művével bekerült a kedvencek közé. Olvasás közben azon gondolkodtam, lehetséges-e, hogy hetven-nyolcvan évvel ezelőtt sokkal erősebbek voltak a nők, túléltek háborút, kitelepítést, forradalmat, elvesztették a férjüket, a családjukat, mégis talpraálltak. És néhányuknak arra is volt ereje, hogy visszaemlékezzenek a borzalmakra és megírják nekünk az életük történetét.


Lugosi Viktória: Ajvé

Szeretem az olyan könyveket, melyekből előbukkannak gyerekkorom emlékei, a limóportól kezdve a Piros Arannyal pöttyözött, keménytojással megrakott zsúrkenyér-szendvicsig. Bár a történet tíz évvel a születésem előtt játszódik, mégis a magaménak éreztem, mert azért sok minden maradt meg nekem is abból a korból. Jó volt bekukucskálni egy család életébe, egy olyan családéba, amely legalább annyira hasonlít a sajátomra, mint amennyire különbözik tőle.



Melania G. Mazzucco: Egy tökéletes nap

Egy tökéletes nap, egy majdnem tökéletes könyv. Szerettem, hogy Rómában játszódik, de nem a turisták Rómájában, hanem az ott élőkében. Tetszett az órákra bontott szerkezet, és a az írónő stílusa is. Valószínűleg felületesen olvastam a fülszöveget, mert azt hittem, ez egy könnyed kis regény, még ha nem is kifejezetten vidám, nem gondoltam, hogy ennyire súlyos és tragikus történet.

Nem várom minden könyv végén a happy endet, de most az utolsó oldalig izgultam, még úgy is, hogy az első oldalak után már lehetett tudni, hogy valami történt a Buonocore-lakásban. És csak a vége felé esett le, hogy az a valami velük történt, a kis pingvinnel és a szilíciumszívű röplabdás lánnyal.
 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Indra Sinha: Valamikor ember voltam

Dr. Quanta A. Ahmed: A láthatatlan nők földjén

Vége az első résznek.