ABC-olvasás 6.

Colette Rossant: Sárgabarackok a Níluson

Azt hiszem, ennek a könyvnek az irodalmi értékénél sokkal jelentősebb a gasztronómiai értéke, néha úgy éreztem, mintha a Magyar Konyha* ünnepi kiadása lett volna a kezemben, ahol az ételeken kívül a kis színes sztoriknak is fontos szerepe van. A történetben szereplő recepteket a végén, egyszerre olvastam el, és komolyan mondom, az összes ételre gusztusom támadt, még ha nem is tudtam pontosan, hogy egy-egy hozzávaló hogy néz ki és milyen ízű.

Kicsit ifjúsági regény-feelingje volt a történetnek, ami nagyjából annyi, hogy Colette végigeszi a gyerekkorát, mindenféle finomsággal vigasztalódik a konyhában, miközben valójában legjobban a szeretetre éhezik. Nem ebből a könyvből fogok megtanulni főzni és az Egyiptomról eddig megszerzett tudásomat sem ebből fogom bővíteni, de két délutánon sikerült elfeledtetnie velem, hogy a 20E-n zötyögök hazafelé, ezért már megérte elolvasni.

*Arab Konyha
 
 
Indra Sinha: Valamikor ember voltam
 
Egyszerre megrendítő és kegyetlen, humoros és halálosan komoly. Sokkal jobb volt, mint amire a fülszöveg alapján számítottam, és valószínűleg az is sokat nyomott a latban, hogy szeretek Indiáról olvasni. Állatot eleinte nem kedveltem, idegesített a folyamatos trágárkodása, de később kiderült, hogy nemcsak mocskos gondolatai vannak, hanem szíve és jó szövege is. Tetszett, ahogyan az angol szavakat kitekeri, a kedvencemre – dzsemiszpondkodik – lehet, hogy nem jöttem volna rá magamtól. Nem lett kedvenc, vagy újraolvasós, de tetszett, jó kis könyv.

Szabó Magda: Ókút
 
Különös a viszonyom Szabó Magda könyveivel. Egyfajta távolságtartás jellemzi, nem az én oldalamról, hanem a könyvekéről, mintha nem akarnának túl közel engedni magukhoz. Az első 10-20 oldal mintha valami próbatétel lenne: ha azon túljutok, méltó vagyok a történet továbbolvasására. Általában elbukom a próbát.

Ezt a könyvét már elkezdtem pár évvel ezelőtt és nem szerettem az álomvilágban élő házaspárt és az akaratos, beteges kislányt és nem is érdekelt, hogyan élnek. Kerestem az ifjúsági regényekből megismert-megkedvelt stílust és amikor nem találtam, félbehagytam az olvasást. Most újra kezembe került a könyv, és ezúttal sikerrel vettem az akadályt, pár perc olvasás után már a húszas években voltam, örültem a más történetekből megismert szereplők felbukkanásának. Magával ragadtak a hömpölygő mondatok, jókat mosolyogtam a gyermek Szabó Magda világról alkotott elképzelésein, és elégedett voltam, mert úgy tűnik kezdek felnőni az írónő felnőttregényeihez.
 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Azadeh Moaveni: Mézeshetek Teheránban

Indra Sinha: Valamikor ember voltam

Dr. Quanta A. Ahmed: A láthatatlan nők földjén