ABC-olvasás

Tegnap befejeztem az egyik kedvenc Molyos kihívásomat (pontosabban Sivatagirózsa kihívását), aminek az volt a lényege, hogy az ABC betűinek megfelelően kellett választani írókat és elolvasni egy-egy könyvüket. Az elején még könnyen ment, aztán a vége felé már vadászni kellett a J vagy a G betűvel kezdődőeket. Annyira büszke vagyok rá, hogy harmadikként (vagy másodikként?) zöldültem a 183 résztvevő közül, hogy most felrakom ide az összes értékelésemet, amit írtam. Vannak köztük hosszabbak-rövidebbek, a kihívás vége felé kezdtem fáradni, ennek megfelelően csökkent a vélemények terjedelme.

Margaret Atwood: A szolgálólány meséje

Magam is meglepődtem, hogy tetszett a könyv, jobban szeretem a múltban játszódó könyveket, mint a disztópiákat / utópiákat, de ez jó volt. Félelmetes volt, hogy teljesen elképzelhetőnek tűnt ez a fajta társadalmi berendezkedés, még nekem is, aki a jövőben játszódó dolgokra régebben simán rámondta, hogy baromság (csak egy sokkal csúnyább szóval). Olvasás közben az egyik női ruhabolt mottója ugrott be: „Thank God I'm a Woman”. Fredé, mit gondolsz?

Noël Barber: Tanamera

Nem sikerült összebarátkoznom a könyvvel, volt egy-két érdekesebb fejezet, de összességében nagyon untam. Elég lassan haladtam, a könyv hatalmas mérete miatt ugyanis nem alkalmas a házon kívüli olvasásra (én viszont mostanában buszozás közben olvasok a legtöbbet), meg nem is nagyon éreztem a késztetést, hogy olvassam. A helyszín sem izgatott túlságosan, a Kelet jöhet, de inkább a Közel, mint a Távol. Ennek ellenére Szingapúr még érdekes is lehetett volna, ha nem körülbelül tíz helyszín váltakozik-ismétlődik folyamatosan. A háborús rész izgalmasabb volt, mint a könyv eleje, de csak azért, mert egyébként is érdekel a második világháború. A fentieken kívül sajnos csak olyan közhelyek jutnak eszembe, hogy sok beszédnek sok az alja, a kevesebb néha több, és hogy nem a méret a lényeg…

Agatha Christie: Chimneys titka

Az első AC, amit kis híján félbehagytam. Aztán persze mégsem, és végülis nem volt olyan rossz, de nem vagyok teljesen elégedett. Három dolog, ami nem tetszett: a kitalált balkáni állam (ilyen ország márpedig nincs), a rengeteg szereplő, aki átjáróházzá változtatta a patinás udvarházat, Chimneyst, és a politikai szál.


Természetesen nem jöttem rá, ki a gyilkos…
 
 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Indra Sinha: Valamikor ember voltam

Dr. Quanta A. Ahmed: A láthatatlan nők földjén

Vége az első résznek.