Elif Şafak: Az isztambuli fattyú - másodszor is *****

Hosszú idő óta először újraolvastam egy könyvet. Régebben ez gyakran előfordult, mert hiába járok ősidők óta rendszeresen könyvtárba, voltak olyan időszakok, amikor csak tanácstalanul álldogálltam a polcok előtt és nem volt ötletem, hogy mit válasszak.
Amióta azonban regisztráltam a Molyra (2,5 éve), folyamatosan úgy érzem, mintha rámborult volna egy könyvszekrény, és kb. 70 könyvvel a várólistámon nincs időm újraolvasni a könyveket, inkább újabbakat és újabbakat akarok megismerni.

Nemsokára megyünk Isztambulba, és eszembe jutott, hogy két éve olvastam Elif Şafak Az isztambuli fattyú című regényét. Arra gondoltam, újra elolvasom és majd felkeresem a szerző által említett helyeket, aztán pedig írok egy fotós-idézetes posztot. Kapóra jött az Alexandra 40%-os könyvmaratonja, rendelés után 1 nappal már jött is az sms, hogy mehetek a könyvért. Pár nap alatt elolvastam, ám szomorúan vettem tudomásul, hogy a tervezett poszt nem fog összejönni, ugyanis az írónő összesen 5-6 helyszínt említ.

Viszont a könyv ismét öt csillagot kapott az ötből, mert másodszor is ugyanolyan szórakoztató (egyben elgondolkodtató is) volt, mint először. Sőt, ha jól belegondolok, még jobban is tetszett, mint első alkalommal, mert már nem kellett például a családi kapcsolatok kibogozásával bajlódnom, elég volt néha rápillantani a múltkor megrajzolt családfára, kicsit pontosítani, aztán csak követni a történetet.

Első olvasáskor feltűnt, hogy minden fejezet címe egy fűszer, gyümölcs vagy mag nevét kapta, az viszont csak sztimi53 értékelését olvasva esett le, hogy ezek mind egy török édesség, az asure (egyébként az egyik férfiszereplő, Mustafa kedvence) hozzávalói. Olvasás közben tehát nemcsak a családfát javítgattam, hanem azt is figyeltem, vajon megjelennek-e a fejezetek címeiben szereplő hozzávalók magában a fejezetben. (Megjelentek, egytől egyig.)

Másodszor olvasva feltűntek olyan apróságok is, amelyek elsőre nem szúrtak szemet. Például, hogy egy helyen Dikran bácsi az apját Yervanként említi, holott Yervan a testvére, az apja pedig Ohannesz Istanbuliyan. Ez lehet, hogy fordítási hiba, meg persze az is lehet, hogy én értettem félre valamit, mindenesetre első alkalommal nem vettem észre. Nem kizárt, hogy egyszer még harmadszorra is elolvasom a két család történetét, és Elif Şafak többi művére is kíváncsi vagyok, előtte azonban megnézem, milyen Isztambul, ahol "annyira különböztek egymástól az egyes városrészek, hogy Armanoush már-már arra gondolt, Isztambul egy mozaikváros, és a városon belül több kisebb város létezik."


Aşure (innen)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Indra Sinha: Valamikor ember voltam

Dr. Quanta A. Ahmed: A láthatatlan nők földjén

Vége az első résznek.