Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: május, 2012

A gasztronauta munkában - Isztambul

Kép
Egyszer azt mondtam, hogy gasztroturista szeretnék lenni, vagy csak simán világutazó, akinek mindenhol főznek valami jót. Gergő szerint ennek a leírásnak a legjobban a gasztronauta munkakör felel meg, én pedig kijelenthetem: megtaláltam álmaim hivatását.
Nem vagyok egy konyhatündér, nem értek az ételekhez, csak szeretek enni és ha tehetném, három dolgot csinálnék az életben: olvasnék, utaznék, ennék. Mivel a török konyha közös kedvencünk Gergővel, nem meglepő, hogy Isztambulban komoly hangsúlyt fektettünk az evésre. Szerencsére erre rengeteg lehetőség volt, és sok időt sem vett el a városnézéstől, mert lépten-nyomon büfékbe és önkiszolgáló éttermekbe botlottunk.
A legtöbb fénykép útközben, a tömeg kellős közepén készült, még az első harapás előtt, ezért a minőség sokszor hagy kívánnivalót maga után. A bejegyzést pedig elsősorban Linda figyelmébe ajánlom, aki ugyan nem szeret utazni, de kíválóan lehet neki élménybeszámolni és kajákról áradozni.

Íme, a menü:


Ezt a képet már mutattam, e…

Hoşça kalın

Kép
Az utolsó isztambuli napunkon rosszkedvűen pakolászok reggel, nem vettünk sok mindent, mégsem egyszerű becsomagolni a bőröndöt. Délig kell kijelentkezni a szállodából, úgyhogy a csomagot fent hagyjuk a szobában, és elindulunk, hogy még utoljára sétáljunk egy kicsit. Nem nagyon akarom elhinni, hogy este már itthon leszünk, általában nem szeretek hazajönni sehonnan.
Most aztán össze-vissza kolbászolunk a kacskaringós utcákon és kicsit sajnálom, hogy minden esténket Sultanahmetben töltöttük, pedig a szálloda környékén is vannak hangulatos utcák. Délre visszamegyünk a szállodába, integetek a szobának, majd kijelentkezünk. A bőröndöt otthagyhatjuk a recepción, van még három óránk, és mit is csinálnák mást, mint lemegyünk Eminönübe. Ez a séta sajnos már nem olyan felszabadult, mint az eddigiek, picit szomorú vagyok és nem az érdekel, hogy még ott vagyunk, hanem az, hogy már nem sokáig. A tervezettnél hamarabb érünk vissza a hotelbe, átvesszük a táskánkat, aztán irány a metró és az Atatürk …

Felvonulás a Török Kommunista Párttal (meg másokkal)

Kép
Kedd reggel korán indulunk, mert a Dolmabahçe palotát szeretnénk megnézni, és azt olvastam valahol, hogy naponta csak 3000 embert engednek be. Villamossal kell menni a végállomásig, Kabataşig, onnan pár perc séta. Nem sok líránk van, éppen annyi, amennyi a két belépőre kell. Gergő váltani szeretne, de mivel a legközelebbi pénzváltó pont az ellenkező irányban van, mint a villamosmegálló, lebeszélem róla. Itt-tartózkodásunk alatt először ülünk a villamoson, meg is lepődöm, sőt hiányolom a tömeget. Eminönünél a vezető bemond valamit, amiből csak a Kabataş érthető számomra. A végállomáson leszállunk, picit sétálunk és már ott is vagyunk a palota előtt. Megbizonyosodom róla, hogy tényleg 40 líra a belépő fejenként, és be is állunk a sorba, de Gergő mégis először inkább pénzt váltana, hátha szeretnénk bent venni valamit. Elindulunk Beşiktaş felé, pénzváltó nincs, van viszont rengeteg felvonuló, színes transzparensek, egyikükön a Török Kommunista Párt feliratot fedezem fel. Eszembe jut, hog…

Bazár, mecset, Boszporusz

Kép
A hétfőt a Nagybazárban kezdjük, és mivel két megállónyira van a hoteltől, gyalog megyünk. Ma is olyan fura az idő, a nap erősen süt (dzseki le), de ha bemegyünk az árnyékba, egészen hideg lesz (dzseki fel).

A bazár egyik kapuja előtt megcsodálunk egy szemeteskocsit, amely éppen az utcai szemetest üríti. Nemcsak mi bámuljuk, több turista is megáll és nézi, amint a daruskocsi felemeli a földről a kb. egy méter magas kukát, amiről ekkor kiderül, hogy van egy kb. két méteres föld alatti tartálya. Valószínűleg az isztambuliak már ezerszer láttak ilyet, nekünk különlegesség.
A bazár nincs nagy hatással rám. Tudom, hogy nem fogjuk bejárni minden utcáját, nem akarunk venni semmit (azt olvastam az útikönyvekben, hogy minden drágább itt, mint máshol, az alkudozásban meg nem vagyok jó). Érdekes, de körülbelül csak annyira, mint amennyire pár éve a chaniai piac volt. Egyébként van itt minden, aminek egy bazárban lennie kell: bőrkabátok, szőnyegek, mozaiklámpák, édességek, pólók, ékszerek, sőt a…

Vasárnap Sultanahmetben

Kép
Vasárnap reggel úgy kelek, mint akit agyonvertek. Az ágy kicsit rövid, a két szuperpufi párnán pedig lehetetlen aludni, ha leteszem őket, akkor sem jobb. Hat körül a müezzin hangjára felébredek, aztán még egy kicsit alszom.
Miután nyolc körül sikerül felébreszteni magunkat, lemegyünk reggelizni. Gergő mindent végigkóstol, felvágottakat, süteményeket, lekvárokat, én a sajtokat nézem ki magamnak, mindegyik nagyon finom. Evés után elindulunk a  Topkapı Sarayıfelé, kicsit be van borulva és a szél is fúj, szóval pulóver és dzseki is van rajtam, meg még egy sál is, kell majd később a mecsetbe. Veszünk két zsetont, aztán beállunk a villamosmegállóba. Az előző villamos előttünk ment el, de nem bánjuk, mert tele volt, és hamarosan úgyis jön a következő. A következő szintén tele van, meg sem próbálunk felszállni rá, inkább várunk még egy kicsit. A harmadik is tele van, de belátjuk, hogy valószínűleg a negyediken sem lesznek kevesebben, ezért erre feltolakodunk.
Csak pár megállót megyünk, Gülha…

Isztambul

Kép
A legutóbbi hosszú hétvégét Isztambulban töltöttük, pontosabban gyalogoltuk végig. Régóta szerettem volna eljutni ide, mondjuk ez kábé minden városra igaz, de Isztambul hosszú ideje a lista elején szerepelt.  
Szombaton mentünk és mivel eddig mindenhol azt hallottam, hogy a Turkish Airlines cateringje verhetetlen, alig vártam, hogy megkapjuk a kaját. Előtte persze átestünk a becsekkoláson, szerencsére a nő a pult mögött megbocsátotta, hogy a business class sorba álltunk és csak a mögöttünk állókat küldte át a turistaosztály pultjához. Azt nem díjaztam, hogy átvizsgáláskor levetették velem a magasszárú Conversemet, általában nem feltételezik rólam, hogy valami rosszban sántikálok, de megértettem, fő a biztonság. Egyébként Ferihegyet tavaly nyár óta átalakították, kicsit jobban hasonlít egy európai reptérre, de azért még nem teljesen olyan.
[És innentől kezdve jelen idő, mert így egyszerűbb.] A repcsin, miután mindenki leül az üléseken elhelyezett menükártyákra, a stewardessek kis zacsk…