Richard C. Morais: Madame Mallory és kis indiai konyhafőnöke

Ismét egy olyan könyv, amelyben együtt van sok minden, amiről szeretek olvasni: India, népes (zajos) muszlim család, London, Párizs, ételek. Picit olyan, mintha a Kelet az Kelet című film szereplői elköltöztek volna napsütötte Toszkánába.

Az indiai konyha közel áll a szívemhez, bár szerintem az eddig általam kóstolt indiai ételek az autentikus ételek európai gyomorhoz lebutított formái voltak. De ez most lényegtelen, szeretem az indiainak mondott konyhát, akármilyen is legyen a valódi. Eleinte tetszett is a könyv, de mondom, engem könnyű ezekkel a dolgokkal megvenni, ezért egészen sokáig azt hittem, hogy akár ötcsillagos is lehet.

Onnantól kezdve azonban, hogy Hasszán ***SPOILER*** Mallory asszonyhoz költözik, ***SPOILER VÉGE*** elég unalmassá vált. Hasszán elindul a professzionális séffé válás útján, a történet pedig ellaposodik. Ha eddig egy kadaiban fortyogó, vadítóan fűszeres és színes rogan josh volt a sztori, akkor a Le Saule Pleureur-ben játszódó fejezetek egy vajban párolt articsókára emlékeztetnek, ami nem tudom, milyen ízű, de bizonyára elég színtelen.

Igazából nem akarom értékelni a könyvet, illusztrálni szerettem volna a történetben szereplő indiai és francia ételek, hagyományos indiai ruhák és főzőeszközök képeivel, aztán elvetettem az ötletet, mert rengeteg fotót kellett volna feltölteni, hogy minden számomra lényeges dolgot bemutassak.  Azért egy idézetet mégiscsak kimásolok, mert örülök, hogy a szerző említette a londoni részben Camdent, és ehhez a pár sorhoz van néhány saját fényképem is.

Három dolgot azért megjegyeznék előtte: a szikhet magyarul is h-val a végén írjuk, ugyanúgy, mint angolul ("Az eladó körülnézett, hogy merre lehet a főnöke, de a szik kint volt elöl..."), a főzőedény wok, nem pedig vok, a harmadik pedig az, hogy egy ennyi idegen (főképp francia) szót és kifejezést felvonultató könyvnél nem ártana egy szószedet. (A lap alján, ha kérhetem.) És még egy kérdés: milyen édesség a galum dzsámun? Mert a gulab dzsamun rózsavizes szirupba áztatott golyócskákat takar, de galum dzsámunról még nem hallottam.

"Nagyon hosszú és kényelmetlen utazás volt, de amikor az Északi Vonal zegzugos alagútjaiból kijutottunk Camden utcáira, a tömegbe, az olyan volt, mintha újjászületnénk.
Az épületek élénk rózsaszínűek és kékek voltak, a belógó ponyvájú előtetők alatt tetováló és testékszer-szalonok, Dr. Martens bakancsboltok, kézműves hippi ékszerüzletek követték egymást, egy-egy dohos lyukból pedig üvöltve szólt a Clash vagy a Eurythmics zenéje. Ahogy mentünk végig a High Streeten, megint kicsit peckesebben lépkedtünk, zsíros hajú vevőfogó pasasok próbáltak becsalogatni minket az üzletekbe, hogy vegyünk használt cédét, aromaterápiás olajat, műbőr miniszoknyát, gördeszkát, batikolt trikót. És a járdán ácsorgó, tömörülő furcsa fazonok - a szegecses-gyűrűs gótok, fekete bőrben, fejükön zöld taréjjal, a menő csajok  a hampsteadi magániskolákból, akik lejöttek kicsit alámerülni, a szemétládától a következő kocsmáig tántorgó alkoholisták - ettől a nagy embertengertől visszatért a hitem, hogy bármilyen idegennek érzem is magam, mindig vannak a világban olyanok, akik még nálam is jobban kilógnak a sorból.
Ezen a bizonyos napon Umarral kicsit túlmentünk a csatornán, és befordultunk balra, a fedett piac felé, hogy együnk valamit. A téglából épült egykori raktárakban, a zsilipek, a bokszok, a kövezett utcák mentén egymást érték a mindenféle nemzetiségű, olcsó büfék. Vastag szemüveges, papírkalapos ázsiai lányok kiabáltak oda nekünk - ide gyertek, fiúk, ide gyertek! -, invitáltak  a tofura, a zöldbabra, a thai csirke satayra, hívtak a vokokhoz, ahol egy mogorva arcú séf újabb és újabb adag gőzölgő édes-savanyú disznóhúst öntött a rizsre. Lenyűgözve jöttünk-mentünk, mint az állatkertben, be-bekukucskáltunk az iráni sülteket, brazil halragut, karibi főzőbanános kecskét, vastag  olasz pizzaszeleteket kínáló boltokba."




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Indra Sinha: Valamikor ember voltam

Dr. Quanta A. Ahmed: A láthatatlan nők földjén

Vége az első résznek.