Belényi Dániel: Útikalauz modern nomádoknak

Egy ideje, ha könyvet akarok venni, mindig az Utazás kategóriánál kezdem a nézelődést az on-line könyvesboltokban (és a valódiakban is). Nem kifejezetten útikönyveket keresek ilyenkor, inkább útleírásokat Ázsiáról (újabban Afrikáról), színes kis történeteket egy-egy utazó kalandjairól. Nem meglepő tehát, hogy amikor először megláttam ezt a könyvet, tudtam, hogy kell. KELL.

Sajnos olvasás közben nem jegyzeteltem, pedig annyi dolog eszembe jutott, néha azt vettem észre, hogy jól elvitatkozgatok a szerzővel, sőt kérdéseket teszek fel neki, természetesen csak úgy magamban. Sokszor arra gondoltam, milyen király lenne, ha maga Belényi Dániel olvasná fel nekem a könyvét, és akkor rögtön reagálhatnék a mondanivalójára. Mert tényleg majdnem minden mondatához volt hozzáfűznivalóm :) Olyannyira, hogy ennek a bejegyzésnek az előzménye kb. kétmondatonként kivesézte a könyvet, hozzáfűzve az én bölcs gondolataimat a csomagolásról, a társasutakról és a megfelelő repülőjegy kiválasztásáról. Szerencsére még időben megálljt parancsoltam magamnak és hosszú részeket töröltem.

Aztán észrevettem, hogy a könyv meglepően hasonlít Peter Moore A vécébe szarni tilos című művére, de ezen nagyvonalúan túlléptem, biztos vagyok benne, hogy bárminemű egyezés kizárólag a véletlen műve lehet. Nem beszélve arról, hogy a modern nomádkönyv jobban tetszett, három dolog miatt: a stílus nem pökhendi és lekezelő, mint Peter Mooré (mondjuk néha elég nagy arca van a srácnak), vannak benne fényképek (mondjuk nem túl sok), és nagyon részletes. A lényeg, hogy BD egészen szórakoztató volt, PM meg egyszerűen csak idegesítő.

Az útikalauz felépítése szimpatikus, szépen sorban végigveszi az utazás minden pontját a tervezéstől kezdve az út során felmerülő dolgokig (saját tapasztalatokkal megtűzdelve, ójeee, ezek azok a kis sztorik, amiket annyira szeretek), és minden fejezet végén összefoglalja a legfontosabbakat. Tényleg jól össze van szedve minden, bár az elején található kérdezz-felelek szerintem felesleges. Ilyen kérdéseket csak az tesz fel, aki még soha nem hagyta el a lakóhelyének 30 km-es körzetét, viszont ő valószínűleg nem fogja megvenni ezt a könyvet. Aki viszont a könyvben sűrűn emlegetett afrikai vagy ázsiai országokba készül, szerintem nem ebből a könyvből fog tájékozódni, úgyhogy a könyv inkább a magamfajtáknak való: olyanoknak, akik elbóklászgatnak Európában, de a távolabbi úticélokról egyelőre csak álmodoznak. A válaszok amúgy rengeteg hasznos információt tartalmaznak, de a kérdések komolytalanná tették ezt a részt.

Nagyon fontos dolog, hogy olvasás közben nem szabad figyelmen kívül hagyni a nomádoknak szót a címben. Én elég sokszor így tettem, ezért gyakran motyogtam félhangosan, hogy "jóvan, hagyjá' má' ezzel a szöveggel", mert nem pont olyan   tanácsokra vágytam, hogy "induljál el, stoppolj (ha szerencséd van, ad enni, aki felvesz), aztán haverkodj össze helyiekkel, ha szerencséd van, adnak szállást, állj be a kocsmába a pult mögé, ott szedj össze egy kis pénzt, máris meg tudod venni a vízumot a következő országban, sőt, ha szerencséd van, marad még egy kis lóvé a buszjegyre is, ami mondjuk kis kerülőt tesz, és így tíz óra a menetidő, de sebaj, mert legalább újabb jó arcokat ismersz meg, akikkel lehet inni". Ilyenkor mindig emlékeztettem magam, hogy "nomád, érted", és akkor már rendben volt a dolog. Ráadásul kiderült számomra, hogy nem vagyok modern nomád (sajnos), nem mernék útnak indulni megfelelő jegyek és előre lefoglalt szállás nélkül.


"A repülőjegy áránál szeszélyesebb dolga kevés van a világnak. Látszólag ellentmond minden logikának, és az árszépítő szempontok is alaposan megkeverik az utazni vágyót." Ezzel egyetértek, mert ... (saját tapasztalatok).




"Az utazás nem a pénzről szól. Az utazás nem csak a pénzról szól. Maga az utazás nem kerül semmibe, csak az igényeink és körülményeink tesznek rá némi extra költséget." Ezzel nem értek egyet, mert ... (saját vélemény)



"Ne költs felesleges dolgokra!
Vásárolj szegényektől!" Ezzel egyetértek, én is így szoktam.



Nagyjából így nézett ki az első posztkezdemény, de még időben leállítottam magam.



Minden szőrszálhasogatásom ellenére tetszett a könyv, annyira, hogy megkerestem Belényi Dániel blogját is, és nem minden irigységtől mentesen jól elolvastam azt is.

P.s. Az rendben van, hogy a könyv címének kimondásakor a Dolly Roll Modern románc dallama kúszik a fülembe? Nem örülök neki amúgy.

Megjegyzések

  1. Hejhó,

    Egyszer alkalomadtán föltehetnéd a kérdéseid; számomra mindenképpen, de nyilván másoknak is hasznos lenne, ha tudnék rájuk reflektálni, vagy legalább elgondolkoznék rajtuk. Mondjuk ezen a könyvön már semmit sem változtatna, de a következőn még sanszos:)

    üdv, BD

    VálaszTörlés
  2. Az igazán nagyszerű lenne :)
    Majd elolvasom harmadszor is a könyved és írok egy kis listát a kérdéseimből. Az utazást illetően kiscsopis óvodás vagyok hozzád képest, szóval a bejegyzés elején említett "bölcs gondolatok" erősen idézőjelesek, a kérdések meg (amiket feltennék) erősen bugyuták.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Indra Sinha: Valamikor ember voltam

Dr. Quanta A. Ahmed: A láthatatlan nők földjén

Vége az első résznek.