Oldalak

2012. december 25., kedd

Ságodi Zsolt: NONSTOP A lábnak és az észnek

Néha olyan kincsekre bukkanok a könyvtárban, hogy magam is elcsodálkozom. Ilyen kincs volt az év elején olvasott Csalo! Csalo!, néhány hete pedig Ságodi Zsolt könyvét fedeztem fel az útikönyvek polcánál téblábolva.

A szerző 14 és fél hónapig utazott, én már akkor rosszul voltam az irigységtől, amikor végigkövettem az útvonalat a könyv elején található térképen. Voltak persze olyan helyek, amelyek nem szerepelnek az utazási kívánságlistámon, de ezekről is olyan érdekes történeteket olvastam, hogy szinte kedvet kaptam hozzájuk.

Egy százezer kilométeres utazás történetét nem tudom értékelni, maximum többféleképpen el tudnám mondani, mennyire tetszett. Még ilyen könyveket nekem!

2012. december 24., hétfő

Boldog karácsonyt!


(Az idei fánk elég csúnyácska, de roppant hálás, mert egy csomó gyönyörű díszt akasztottam rá. A háláját úgy mutatja ki, hogy máris teleszórta a padlót a tűleveleivel.)

Boldog karácsonyt mindenkinek!

2012. december 9., vasárnap

Kőrösi Zoltán: Szerelmes évek



"Mártinak egy közvetlen könyv, járat, barátsággal..."

Írtam már, hogy KZ a kedvenc magyar íróm?

2012. december 5., szerda

Cipősdoboz 2012

Hétfőn reggel, miután kilenc körül megittam a kávémat (szabadság, ó igen), arra gondoltam, hogy idén én is összeállítok egy cipősdobozt. Ezt a napot úgyis ajándékvásárlásra szántam, szóval a listámra felírtam még néhány apróságot egy ismeretlen kisfiúnak / kislánynak, akit el is neveztem Randomkisgyereknek.

Vettem pár képeskönyvet és színezőt, zsírkrétát, pici plüssállatot, csokit, gyerekfogkrémet, gyerekfogkefét, és kis szekrény- és cipőrendezés után kerítettem egy üres cipősdobozt is. Amikor anyukámnak említettem a dolgot,  előásott a szekrényből egy kisautót, amit még egy ismerős kisgyereknek vett egyszer, csak valamiért nem adta oda neki. Linda is felajánlott pár játékot, és ma reggel egy matchboxokkal és mesekönyvekkel megrakott cipősdobozzal jött dolgozni. Az autókat a kisfia, Levi küldte, akire itt is nagyon büszke vagyok. Annyi minden gyűlt össze, hogy a játékok egy-két aprósággal kiegészítve egészen szépen megtöltöttek két dobozt is.


Már csak annyi dolgunk van, hogy becsomagoljuk és eljuttassuk a dobozokat a gyűjtőpontok egyikére és reménykedjünk, hogy valahol két kisfiúnak kicsivel szebb lesz a karácsonya.