Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: 2013

Karácsonyi kupac

Kép
Idén öt könyvet kaptam karácsonyra, eggyel Linda lepett meg, a többivel Gergő. Még egyiket sem kezdtem el, így rendhagyó módon nem véleményt írok róluk, csak megmutatom őket és a fülszövegeket, hátha más is kedvet kap hozzájuk. Helga Weiss: Helga naplója

A Terezínbe, majd Auschwitzba deportált tizenötezer csehországi zsidó gyerek közül mindössze száz élte túl a holokausztot. Helga Weiss a száz túlélő egyike. Naplója megrázó és egészen egyedi dokumentum, amely Anne Frank naplójához hasonlóan örök érvényű olvasmány. Helga Weiss 1939-ben kislányként szenvedi el a náci megszállás első hullámát Prágában: apját elbocsátják a munkahelyéről, ő pedig nem járhat hagyományos iskolába. A növekvő náci brutalitás szemtanújaként kezd naplót írni.
Ez a napló sok tekintetben emlékeztet Anne Frank feljegyzéseire: Helga egyidős Annával, s hozzá hasonlóan az éppen kamaszodó kislány szemével nézi maga körül az egyre borzasztóbbá váló világot. Próbál élni és túlélni, nem sejtve, hogy az egyre nehezebb körülmé…

2013 kölcsönkönyvei

Kép
Úgy néz ki, idén nem megyek már könyvtárba, ezért összeszedtem az idei év kölcsönkönyveit, könyvtáriakat, kölcsönbe kapottakat egyaránt. 2013-ban 71 nem saját könyvet olvastam (vagy legalábbis vittem haza azzal a szándékkal, hogy elolvasom.) 5 könyvet Linda adott kölcsön: az Inni és élni hagynit akkor, amikor elhatároztam, hogy megismerkedem a vámpírokkal kicsit közelebbről (nem barátkoztunk össze, pár oldalt olvastam csak el); a Szent Johanna gimi befejező részét pedig akkor, amikor már tűkön ülve vártam Reni utolsó félévi szerencsétlenkedéseit. Tőle kaptam a két Agatha Raisin-kötetet és az SZJG-Kalauzt is. Egyik kollégám kölcsönözte a Levelek Zugligetbőlt, ebbe bele sem kezdtem, mert annyi más olvasnivalóm volt. A többi könyvet a könyvtárból szereztem, sajnos néhányat feleslegesen cipeltem haza: a Hazátlanok jól indult, de valahol a közepe táján elvesztettem az érdeklődésemet. A Konyhatündér meséket pár oldal után tettem félre, annyira borzalmas volt, a Kékszemű fiú szintén nem vál…

Adam Makos: Felettünk a csillagos ég

Kép
November végén jelent meg Adam Makos fotókkal illusztrált könyve, a Felettünk a csillagos ég, mely igazi csemege mindazok számára, akik érdeklődnek a II. világháború iránt. Én is ebbe a táborba tartozom, bár eddig főleg a normandiai partraszállás és a kelet-európai hadszíntér érdekelt, ezekről olvastam inkább, a légicsaták valahogy kimaradtak. Viszont nagyon szeretek repülni és szeretem a repülőgépeket is, ezért ez a regény felkeltette az érdeklődésemet. Örülök, hogy elolvashattam, mert elég sok újdonságot tudtam meg a repülőgépekről, ráadásul a könyv végén található fotókon meg is nézhettem őket. Az egyetlen, ami nem tetszett, az a néhány elírás volt, illetve egy mondat, melynek sehogyan sem volt érteme.*
Adam Makos két nagyapja háborús történeteit hallgatva kezdett érdeklődni a II. világháború iránt, annyira, hogy főiskolás évei alatt testvéreivel és néhány barátjával magazint szerkesztett, melyben veteránokkal készített interjúkat közöltek. Így ismerkedett meg Charlie Brown-nal, a…

Katherine Boo: Az örök szépségen túl

Kép
Élet, halál és remény egy mumbai szegénynegyedben "Az örök szépségen túl a Pulitzer-díjas Katherine Boo mérföldkövet jelentő elbeszélő tényirodalmi könyve, amely a huszonegyedik század egyik egyenlőtlenül fejlődött nagyvárosában lakó, jobb életért küzdő családok drámai, néha szívet tépő történetét mondja el." India a maga 3.287.263 négyzetkilométernyi területével a 7. legnagyobb ország a Földön, népességét tekintve pedig a második helyen áll Kína mögött*. Mahárástra állam fővárosa, Mumbai a második legsűrűbben lakott város, majdnem húszmillióan élnek itt, s bár a város India pénzügyi központja, legforgalmasabb kikötője, s filmiparának centruma, rengeteg nincsetelen is él a luxusszállodák árnyékában, akik közül sokan vidékről költöztek Mumbaiba, egy jobb élet reményében.
Katherine Boo könyve éppen erről az ellentétről szól, s azokról az emberekről, akik a boldogulást keresik a nyüzsgő metropoliszban. A regény színhelyéül szolgáló Annawadi szegénynegyedet tamil munkások alapít…

Leiner Laura: Bábel

Kép
Ez a könyv nem pont az én korosztályomnak szól, mégis kíváncsi voltam rá, egyrészt mert a SZJG tulajdonképpen tetszett, másrészt mert én is voltam tizenéves és jártam fesztiválokra.
Bár a Bábel hangulata visszaadott egy keveset a fesztiválok hangulatából, összességében untam és  inkább nem tetszett, mint igen. A dicséreteket meghagyom a rajongóknak, én most csak a negatív dolgokkal jövök, meg egy-két spoilerrel.

Kezdem a szereplőkkel: sokszor meglepődtem, hogy a főszereplőt Zsófinak hívják, nekem annyira Reni volt, ami azért érdekes, mert amúgy egy csomó dologban különbözött tőle. Mégis az volt az érzésem, hogy Leiner Laura ugyanazt a sokszor idegesítő, éretlen, szerencsétlenkedő figurát teremtette újra, néhány új tulajdonsággal és új névvel ellátva. Szinte az összes szereplőt tudtam azonosítani a Szent Johannás tanulókkal: Szasza volt Cortez, csak szőke kiadásban, Boldi = Andris + Robi, Napsi pedig Kinga és Viki keveréke. Oké, Hipónak nem találtam meg a Szent Johannás klónját, viszon…

Nem tudok leállni...

Kép
... és minden évben muszáj vennem egy díszt of London a Butlersben. A legújabb szerzemény a csodálatosan élethű Big Ben.

"Nyújtózz bele, fejtetővel is..."

Kép
Nem vagyok egy hűbelebalázs típus (sokkal inkább lassú víz partot mos), ezért mikor kábé két éve felmerült bennem, hogy jógáznom kéne, nem megkerestem a legközelebbi jógastúdiót, hanem elkezdtem agyalni: tényleg akarom? Sajnos ugyanannyi érvem szólt ellene, mint mellette: nincs időm (hülyeség, van), nincs a közelben lehetőség (ez is hülyeség, mert az is van), nem tudok fejen állni (ez mondjuk igaz), jajjmárna, nincs kedvem. Az elmúlt hónapokban azonban annyiszor éreztem, hogy felrobbanok, hogy végül beiratkoztam egy hatha-jóga tanfolyamra, és azt kell mondanom, kár volt ennyit tökölni, már rég meg kellett volna tennem. Nem mintha kevesebbszer húznám fel magam mások hülyeségein, viszont legalább heti két órára teljesen kisimulnak az idegeim. Nem megy minden simán, a légzőgyakorlatok közben gyakran nem kapok levegőt (most persze túlzok, de valóban nehezemre esik a légzésre koncentrálni), de nagyon élvezem, hogy ezen a két órán tényleg csak arra kell törekednem, hogy elérjem a térdem a …

Őszi újdonságok a Maximnál

Kép
Az előző posztban említett Maxim Kiadó számtalan újdonsággal jelentkezik idén ősszel, ezért írok is pár szót a frissen megjelent vagy hamarosan megjelenő könyvekről. A kiadó kínálatában nemcsak young adult könyvek szerepelnek, hanem 2012-től szépirodalmi regények is, Mont Blanc válogatás sorozatcímmel. Mivel ezek közelebb állnak hozzám, mint a Dream válogatás kötetei, ezekkel kezdem.
Luca di Fulvio: A lány, aki megérintette az eget


Azoknak, akik olvasták az Álmok bandáját, biztosan ismerősen cseng Luca di Fulvio neve. Az olasz író előző könyvében a különleges nevű fiú, Christmas életét mutatta be, új regényében pedig három gyerek sorsát meséli el, akik az 1500-as évek Rómájából elmenekülve a Velencei Köztársaságban próbálnak szerencsét.
Hogyan válik a jövő nélküli fiatal lányból befolyásos ruhatervező? Milyen utat kell bejárnia egy csavargónak, hogy a szabadság védelmezője lehessen? És miképpen lesz egy zsidó tolvajból híres orvos? A válaszokat az 1500-as évek Olaszországában kell kere…

Kedvezmény a Maximnál

Kép
Karácsony közeledtével (igen, már mindjárt itt van...), mindig nekiállok, és végignézem a könyvkiadók és könyvesboltok kínálatát, hogy kiválasszam azokat a könyveket, amelyeket nagyon-nagyon szeretnék a karácsonyfa alá. Legutóbb épp a Maxim Kiadó oldalán nézelődtem, és ki is szúrtam magamnak pár érdekes regényt. Főleg a Mont Blanc válogatás kötetei között találtam nekem valókat, a Dream válogatás angyalait és tinédzsereit nem annyira kedvelem. Viszont az Eiffel-tornyos könyv (Mark Pryor: A könyvárus rejtélye), az Indiás könyv (Katherine Boo: Az örök szépségen túl) és a repülős könyv (Adam Makos: Felettünk a csillagos ég) ment is a kívánságlistára.

És mivel könyvet venni jó, ha kedvezménnyel adják, még jobb, megosztok veletek egy linket, amelyre rákattintva október 15-ig 30% kedvezménnyel (elő)rendelhettek a Maxim újdonságai és régebbi regényei közül:
https://docs.google.com/forms/d/1hlwGnkD95CozyQejdxani7d0a8VgyefWZiIsXhIVz1o/viewform

3 in 1 - Franciaország

Kép
A napokban kicsit kitakarítottam a molyos tartalmaim között, kitöröltem például a semmitmondó, kétsoros értékeléseimet, a valamirevalókat pedig elmentettem. Hosszú ideje csak akkor írtam értékelést az olvasott könyvekhez, ha „muszáj volt”, mert például kihívás miatt olvastam őket. Ilyenkor mindig azt terveztem, hogy kicsit hosszabban ide a blogba is írok róluk, de aztán mindig találtam más elfoglaltságot.
Most viszont nagyon ráérek, ezért a következő néhány posztban pár véleményt szeretnék megosztani olyan könyvekről, amelyekről a Molyon írtam, de blogos bejegyzés nem született róluk.


David Foenkinos: Nathalie második élete Azért csak 4 csillag, mert az ötösöket az örök kedvenceknek tartogatom (amúgy ez is megérdemelné). Nem olvastam még idáig semmit Foenkinostól (-től?), de rögtön megtetszett a stílusa, a lábjegyzetekkel és a történetbe be-beszúrt, fontos adatokkal együtt. Nem tudom miért tetszettek annyira ezek az információk, valószínűleg azért, mert picit játékossá tették az amúgy …

3 in 1 - India

Kép
A napokban kicsit kitakarítottam a molyos tartalmaim között, kitöröltem például a semmitmondó, kétsoros értékeléseimet, a valamirevalókat pedig elmentettem. Hosszú ideje csak akkor írtam értékelést az olvasott könyvekhez, ha „muszáj volt”, mert például kihívás miatt olvastam őket. Ilyenkor mindig azt terveztem, hogy kicsit hosszabban ide a blogba is írok róluk, de aztán mindig találtam más elfoglaltságot.

Most viszont nagyon ráérek, ezért a következő néhány posztban pár véleményt szeretnék megosztani olyan könyvekről, amelyekről a Molyon írtam, de blogos bejegyzés nem született róluk.




Orbán Ottó: Ablak a földre Eleinte nagyon tetszettek Orbán Ottó körmondatai, de ahogy haladtam előre az olvasással, egyre kevésbé érdekelt a könyv. Imádok Indiáról olvasni, de engem az emberek érdekelnek, hogy mit esznek, hogyan élnek, hogyan gondolkodnak, nem köt le viszont a templomok alaprajza, amelyről Orbán oly részletesen és hosszasan írt. Érdekel India összes vallása, a kultúrája, a történelme, nem…

Jon Godden – Rumer Godden: Shiva's Pigeons

Kép
Egy londoni lomtalanításból került hozzám a könyv, mert Regináék megmentették nekem. Először nem tartották jó ötletnek, hogy egy használt, félig kidobott könyvvel ajándékozzanak meg, aztán azt gondolták, hogy mivel imádom Indiát, biztosan örülni fogok neki. Örültem is.
Az 1979-es kiadású kötet (annyi idős, mint én!!) egyszerre fotóalbum és útleírás, miközben egyik sem, hanem maga India, az ország, amit nagyon szeretek, minden szépségével és nyomorúságával együtt. Tetszett, hogy a szerzők érintettek minden olyan témát, ami általában Indiáról az ember eszébe jut: a curry, a különböző viseletek, a zene, a tánc, Bollywood, a szádhuk, a guruk mind-mind szóba kerültek. Megpróbálták átadni az olvasóknak, mit láttak, éreztek, hallottak indiai életük során, és fekete-fehér fotókkal illusztrálták mindazt, ami India jelent nekik. Csodálatos könyv, remek összefoglalója mindannak, amit eddig Indiáról különbözó könyvekben olvastam.
"When the explorer and adventurer Vasco da Gama landed in Cali…

Csak úgy...

Kép
Kicsi könyvesbolt Kerkyrában.

Könyvek mindenhol

Kép
Egy hete ilyenkor Ljubljanában kóboroltunk és még a dögmeleg sem tartott vissza minket attól, hogy felmásszunk a várba, ahol ez a látvány fogadott:





A fotókon nem látszik, de a polc melletti füves részen piros nyugágyakba telepedve lehetett olvasgatni a könyveket vagy a dobozból kiválasztott magazinokat. De nemcsak a várban volt ilyen kis könyvtár, hanem a hotelban is, ahol laktunk, mondjuk valamivel szerényebb:

A lépcsőfordulóban volt kitéve néhány krimi, nem hiszem, hogy sokan kölcsönvették őket, mindenesetre nekem nagyon tetszett az ötlet.



Kristin Harmel: A felejtés édes íze

Kép
A fülszöveg alapján egészen érdekesnek ígérkezett a könyv, mondjuk a borító alapján gondolhattam volna, hogy édesebb lesz, mint azok a történetek, amelyeket én szeretek. Végül nem is tetszett annyira, egy ötös skálán kettő és fél csillagot (vagy csillagos pitét) adnék rá, mert helyenként olyan bugyuta volt, mint egy Júlia szerelmesregényfüzet.
A főszereplő (Hope) 36 éves, van egy csőd szélén álló cukrászdája és egy tizenkét éves lánya, aki általában a szemét forgatja és pofákat vág mindenre. "Tökmindegy", ez a szavajárása és olyankor is ezt mondja, amikor amúgy egyáltalán nem passzol a szövegkörnyezetbe.
Hope Alzheimer-kóros nagyanyja egy este egy nevekből álló listát ad unokájának és arra kéri, utazzon Párizsba és derítse ki, mi történt valójában a listán szereplő családtagjaival. Annyit tudunk róluk, hogy meghaltak, de Rose (a nagymama) szeretné megtudni, hogy hol és mikor vesztették életüket. Hope elutazik és mindent kiderít. Persze nem jár rögtön sikerrel, de mindig ta…

Street Food

Kép
Van ilyenem. A Street Food Show óta vártam, hogy megjelenjen, és tegnap végre ott figyelt az újságárus polcán. Kicsit meglepődtem, mert egy Pesti Est nagyságú-stílusú füzetre számítottam, de ez sokkal komolyabb annál: az A4-es méretnél rövidebb, de szélesebb, szóval egyáltalán nem táskakompatibilis kiadvány, szép fényes lapokra nyomtatva. Még nem volt alkalmam elmerülni benne, tegnap csak átlapoztam, de nagyon érdekesnek tűnt, úgyhogy alig várom, hogy a lángosokról és hamburgerekről olvassak, hogy megismerjem a street arcokat és kivagdoshassam a kuponokat (amelyeket valószínűleg sohasem fogok felhasználni, mert nem azokban az éttermekben válthatóak be, amelyek érdekelnek).

Gasztrotrollok

Annyi kajálós-éttermes blogba botlottam az elmúlt hónapokban, hogy írtam magamnak egy listát a kipróbálásra érdemes helyekről. Van köztük fagyizó, hamburgeres, pékség, szóval mindenféle vendéglátóipari egység, és végre Gergőt is sikerült meggyőzni, hogy jól fogunk járni, ha kipróbáljuk ezeket a helyeket. Ha meg mégsem ízlik, amit mások annyira dicsérnek, akkor meg mérgelődünk egy sort, de legalább nem úgy mondunk véleményt valamiről, hogy nem próbáltuk. Azt kell mondjam, remek érzékkel választom ki a háromoldalas listámról a helyeket, mert Gergő eddig minden alkalommal elégedett volt, és most azon értetlenkedünk, hogyan járhattunk éveken át ugyanabba a török gyorsétterembe és miért nem kerestünk újabb és újabb helyeket és ízeket. Még az elején járunk a gasztroprojektnek, idáig ezeken a helyeken ettünk: El Rapido Ezt egészen véletlenül nem blogon találtam, hanem akkor, mikor jóravaló kajálóhelyeket kerestem a Kazinczy utcában. Egy külföldi ismerősünknek mutattuk meg a Szimplát (igen, …

Street és Show: igen; Food: nem

Ki az, aki napokon át arra készül, hogy a Street Food Show-n degeszre eszi magát, szombaton kimegy, tesz egy kört, aztán hazamegy anélkül, hogy egy falatot is enne? Én. Illetve Gergő és én. Pedig annyira rákészültem az egészre, reggel még ki is néztem, melyik résztvevőnél szeretnék megkóstolni ezt-azt. Legjobban a Gyradiko görög fogásaira fentem a fogam, meg a Fragola grapefruit fagyijára és egy cortadóra a Tamp & Pull standjánál. Úgy gondoltam, hogy Gergőnek az Íz-lelő hurkái és kolbászai jönnének be, esetleg a Bodega burgerei. Sőt, még az is eszembe jutott, hogy akár haza is vihetünk egy kis házi kenőmájast is, meg néhány péksüteményt a Marmorstein kínálatából. Három felé mentünk a vásárcsarnokba, mert naivan azt gondoltuk, hogy túl az ebédidőn nem lesz nagy tömeg, és majd kedvünkre nézelődhetünk és kóstolgathatunk. De nem. A show a galérián kapott helyet, az érdeklődők pedig annyian voltak, hogy a lépcsőnél sorba kellett állni, és csak annyi ember mehetett fel, amennyi lejött…

Street Food Show 2013

Kép
Megvan a szombati programunk, vagyis remélem, hogy kijutunk a Hold utcai vásárcsarnokba és meg tudjuk kóstolni ezeknek a jóságoknak egy részét. Azért aggódom egy kicsit, mert ezekre a programokra mindig nagyon el akarok menni, de pár nappal azután jutnak eszembe, hogy véget érnek. Van ám még egy evős projektem, télen ugyanis elhatároztam, hogy kipróbálom az Egy nap a városban blog által ajánlott fagyizókat, hamburgereseket, éttermeket. Egybe már el is jutottunk, pár hete teszteltük a Varieté Bisztrót (még a Veres Pálné utcában, de már elköltöztek a Deák környékére), de bele kell húznunk, mert a jó helyek egyre csak szaporodnak, én pedig időközben lelkes olvasója lettem a We Love Budapest blognak, ahonnan újabb és újabb tippeket szerzek.

Dr. Quanta A. Ahmed: A láthatatlan nők földjén

Kép
Nem volt nagy szám, pedig a fülszöveg alapján elég érdekesnek tűnt: egy muszlim vallású, brit doktornő amerikai tanulmányai végeztével Szaúd-Arábiában vállal munkát. Sőt, az is tetszett, hogy a nemcsak a szokásos kendőbe burkolózó nő került a borítóra, hanem a Kába-kő is, végre. A történet sajnos elég vontatott volt, sok újat nem tudtam meg a rijádi hétköznapokról, meg úgy általában Szaúd-Arábiáról: a férfiak az élet császárai, az asszonyaikat-lányaikat meg igyekeznek elrejteni a többi férfi elől. Máris helyesbítek: a mekkai zarándoklat menetéről még nem olvastam emlékeim szerint, szóval ez mindenképpen újdonság volt. Ezen kívül viszont többnyire csak arról volt szólt, hogy a nők felvették az abajájukat, majd mikor maguk között voltak, levették. Panaszkodtak, hogy hordaniuk kell, ugyanakkor jól jött, amikor el akartak rejtőzni a kíváncsi tekintetek elől. Nem is akarok többet a könyvről írni, inkább bemutatom a legfontosabb muszlim női viseleteket, mert megmondom őszintén, idáig én sem…

A humusz próbája

Néhány bejegyzéssel korábban írtam pár szót az Arab konyha lépésről lépésre című könyvről, három hete szombaton pedig végre ki is próbáltam az egyik receptjét. Régi kedvencemet, a humuszt akartam előállítani, de a főzőcskézés végén nem voltam teljesen elégedett. Ennek az egyszerű ételnek az elkészítését 11 lépésben mutatja be a könyv, ezt túlzásnak tartottam, főleg a végeredményhez képest: a fél konyha összekoszolása után csak egy nagy tál száraz, darabos, íztelen csicseriborsómasszám volt.

A recept szerint a beáztatott, leöblített, lecsöpögtetett csicseriborsót 2,5 órán át kell főzni. Így is tettem és tényleg puha lett, de más receptek ennél sokkal rövidebb főzési időt írnak elő. Ez valójában nem akkora probléma, de lehet, hogy teljesen fölösleges, főleg ilyen gáz- és villamosenergia árak mellett... A következő két lépésben leszűrjük és hideg vízbe tesszük a csicserit, leszedegetjük a víz felszínére került héjakat, majd újra leszűrjük és újra lecsepegtetjük. (A humusz elkészítésének…