Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: január, 2013

Ízek és kultúrák, lépésről lépésre

Kép
Nem tudom, említettem-e már, mennyire szeretem a szakácskönyveket. Gyerekkoromban is gyakran lapozgattam a konyhaszekrény második polcán tartott 4-5 Magyar Konyhát (mindig ugyanazt a pár újságot, igen), kivagdostam a Nők Lapjából Frank Júlia receptjeit, az itt-ott kapható receptkártyákból pedig étlapot állítottam össze a képzeletbeli éttermem számára. Később a TV Paprikán elkövetett Gasztropuccsot néztem sokat, de tulajdonképpen az összes főzős műsorra vevő voltam. Főzni ekkor azonban még nem tudtam, a fakanállal és a tűzhellyel kb. 4 éve kerültem közelebbi kapcsolatba.
A szakácskönyvek ekkor új értelmet nyertek számomra, mert innentől kezdve nemcsak a képeket nézegettem és a konyhai fortélyokat olvasgattam, hanem meg is főztem a szimpatikus ételeket. Lassan megkedveltem az albumszerű, sok színes fotót és kevés receptet tartalmazó szakácskönyveket is (Stahl), pedig egyáltalán nem tetszettek, amikor divatba jöttek.

És akkor a lényeg: van a HVG-nek egy Ízek és kultúrák című sorozata, m…

Michael Palin: Hemingway nyomában

Kép
Jó dolog lehet nekiindulni a világnak, felkeresni kedvenc írónk, zenészünk, vagy akár zoológusunk életének állomásait, és saját szemünkkel megnézni azokat a helyeket, ahol a kedvenc élt, alkotott, szerelmes volt. Szerencsére vannak emberek, akik nemcsak álmodoznak ilyesmiről, hanem el is indulnak, aztán könyvet is írnak az egészről. Mondjuk mögöttük általában egy komplett stáb áll, és nem kell olyan prózai dolgokkal foglalkozniuk, mint a repülőjegy-foglalás vagy a szálláskeresés, szóval egy kicsit könnyebb dolguk van, mint amilyen nekem lenne, ha mondjuk Gandhi életén szeretnék végigutazni.
Michael Palin Hemingway nyomába ered, és a kilométereket nem számolva több kontinensen is átutazik, hogy meglátogassa az amerikai író (ezenkívül katona, nőcsábász és vadász) életének állomásait. Kalandját Illinois-ban, az Oak Park Avenue 339-es számú házában, Hemingway szülőházában kezdi (1899-ben a ház még a 439-es számot viselte), majd boltokban, kocsmákban, kisvárosokban és nagyvárosokban folyt…

Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény

Kép
Mindig bajban vagyok, amikor háborús, holokauszttal, kitelepítéssel vagy népirtással foglalkozó könyvekről szeretnék véleményt írni. Ha azt írom, hogy tetszett, akkor az hülyén hangzik, mert ugyan mi tetszhet egy olyan történetben, amelyben elhurcolnak és megölnek embereket; ha viszont azt írom, hogy nem tetszett, akkor meg azt gondolhatják, hogy egy nebáncsvirág vagyok, akinek nem is való a kezébe ilyen komoly témákkal foglalkozó könyv. Az igazság az, hogy érdekel a II. világháború, szívesen olvasok róla (tessék, mondtam, hogy hülyén hangzik), de a balti államok sorsa eddig valahogy kimaradt. Tudtam persze, hogy Sztálin nem bánt kesztyűs kézzel a Baltikum lakóival, de a II. világháborúval kapcsolatban eddig főleg a normandiai partraszállásról, az észak-afrikai hadműveletekről, vagy a varsói gettó lázadásáról olvastam.
"1939-ben a Szovjetunió lerohanta a balti államokat: Litvániát, Lettországot és Észtországot. Nem sokkal utána a Kreml listát állított össze a szovjetellenesnek tek…