Michael Palin: Hemingway nyomában


Jó dolog lehet nekiindulni a világnak, felkeresni kedvenc írónk, zenészünk, vagy akár zoológusunk életének állomásait, és saját szemünkkel megnézni azokat a helyeket, ahol a kedvenc élt, alkotott, szerelmes volt. Szerencsére vannak emberek, akik nemcsak álmodoznak ilyesmiről, hanem el is indulnak, aztán könyvet is írnak az egészről. Mondjuk mögöttük általában egy komplett stáb áll, és nem kell olyan prózai dolgokkal foglalkozniuk, mint a repülőjegy-foglalás vagy a szálláskeresés, szóval egy kicsit könnyebb dolguk van, mint amilyen nekem lenne, ha mondjuk Gandhi életén szeretnék végigutazni.

Michael Palin Hemingway nyomába ered, és a kilométereket nem számolva több kontinensen is átutazik, hogy meglátogassa az amerikai író (ezenkívül katona, nőcsábász és vadász) életének állomásait. Kalandját Illinois-ban, az Oak Park Avenue 339-es számú házában, Hemingway szülőházában kezdi (1899-ben a ház még a 439-es számot viselte), majd boltokban, kocsmákban, kisvárosokban és nagyvárosokban folytatja. 

Amerikát elhagyva Olaszországon (Milánó, Velence), Franciaországon (Párizs), Spanyolországon (Pamplona, Madrid, Valencia) utazik keresztül és kipróbálja többek között a mentőautó-vezetést, a tanktolást Párizs utcáin, részt vesz a híres-hírhedt bikafuttatáson és felkeres egy matadoriskolát is.
Európai körútja után az USA legdélibb városába, Key Westbe (Florida) repül, és rengeteg önjelölt Hemingway-jel találkozik, akik mind arra vágynak, hogy megnyerjék az évente megrendezett Hemingway-hasonmásversenyt.

Key West után a következő úticél Afrika, először Kenya, majd Uganda következik, aztán Kuba, ahol fekeresi Hemingway kedvenc bárjait, többek között a Floriditát, melyben annak idején extra erős daiquirit, Papa Doblét kevertek az írónak.

Az utolsó állomás Ketchum (Idaho), és egy preparátorműhely felkeresése után már csak Hemingway háza van hátra, ahol az író 1961. július 2-án fejbe lőtte magát.

Nem nagyon ismerem Hemingwayt (két művét olvastam), ezért azt gondoltam, Palin ezen könyve nem lesz olyan érdekes, mint amilyen a Himalája vagy a Szahara volt. Tévedtem, izgalmas és szórakoztató volt (hiszen egy Python mindig Python, bármerre járjon is), és azt vettem észre, hogy egészen megkedveltem Hemingwayt, mint embert. Íróként egyelőre még nem vagyok annyira kíváncsi rá, de ami késik, nem múlik.
(Még azt szeretném hozzátenni, hogy Hemingway igencsak jóképű volt fiatalon....)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Indra Sinha: Valamikor ember voltam

Dr. Quanta A. Ahmed: A láthatatlan nők földjén

Vége az első résznek.