Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: március, 2013

Charlaine Harris: Inni és élni hagyni

Kép
Kísérleti céllal kezdtem ezt olvasni, kíváncsi voltam, mit esznek olyan sokan a vámpírtörténeteken. 80 oldal után abbahagytam, mert nem tudtam komolyan venni a japánok által kifejlesztett szintetikus vérkészítményt, a vámpírcsapoló gazembereket és a gondolatpajzsot. A borítótól mondjuk alapból elkap a hányinger, de igyekeztem csak a sztorira koncentrálni.

A nyolcvan oldalból annyit sikerült megtudnom, hogy a pincérnőként dolgozó Sookie Stackhouse nem randizik, mert olvas mások gondolatában, és ezt meglehetősen zavarónak tartja például egy szerelmil légyott során. Minden vágya, hogy találkozzon egy vámpírral és álma valóra is válik, mikor egyik este betér a kocsmába Bill, a sugárzó bőrű vámpír. Sajnos Billnek nemcsak Sookie örül meg, hanem egy házaspár is, akikről kiderül, hogy bizony vámpírcsapolásért (lol) voltak börtönben. Bill vérét is le akarják csapolni, ám Sookie ezt nem hagyhatja, hiszen végre találkozott valakivel, akinek nem lát bele a fejébe.
Itt már kezdett elfogyni a cérn…

Török András: Budapest könyv

Avagy a Negyedik séta fele
Múlt héten még tavasz volt, ezért pénteken előkészítettem Simplicissimus Budapest-könyvét (ezt itt), szombat délelőtt pedig nekivágtam, hogy végigsétáljak a Negyedik sétán. Azt terveztem, hogy lefényképezek minden érdekes dolgot, amit Török András említ, de a karácsonyra kapott fényképezőhöz még ovis vagyok (ráadásul nagy és nehéz, hogy feleslegesen cipeljem, ha útközben rájövök, hogy valóban nem tudok még bánni vele), a régi gépem meg szerintem akkor is azt írná ki, hogy "Cseréljen akkumulátor"-t, ha valahogy bedugnám a konnektorba. Maradt tehát a telefon, ami bármennyire okos, nem tudok vele jó képeket csinálni, így a fotózás elmaradt. Összesen 6 képet készítettem, egyet a lábamról, de azt véletlenül.
A negyedik séta (továbbiakban NS, a szóismétlések elkerülése végett) a Belvárostól vezet a Városligetig, természetesen végig az Andrássy úton. A kisföldalattin a könyvet lapozgatva úgy tűnt, mintha nem lenne teljes összhang a szöveg és a kis térképr…

Rohinton Mistry: Családi ügyek

Kép
Végre megint egy olyan könyvet olvastam, ami után nehéz elkezdeni másikat. Elég régóta várakozott a polcomon, sokáig nem volt hangulatom hozzá, pedig nagyon szeretem Rohinton Mistryt, aztán kábé egy hete azt éreztem, hogy eljött az ideje. Az India, India a szuperlatívuszos kedvenc, a Családi ügyek pedig most felzárkózott mellé.
Rohinton Mistry remek mesélő, ezt mindig megállapítom, Csikós András pedig nagyszerű fordító, nem mintha annyira értenék a fordításhoz, vagy annyira ismerném a fordítókat, de ha azt látom, hogy egy Mistry-művet Csikós András fordított, akkor az valahogy megelégedettséggel tölt el. Persze nem tudom, hogy annak is tetszene-e a történet, aki nincs úgy odáig Indiáért, mint én, ugyanis szokásához híven Mistry egy párszi család életét mutatja be az olvasóknak, és nem fordulatos cselekmény  vagy izgalmas kalandok teszik naggyá a könyvet, hanem éppen az egyszerűség: egy kétgyermekes család hétköznapjaiba tekinthetünk be, akihez odakerül az idős, ápolásra szoruló nagyp…

3

Kép
Na jól van, megint megfeledkeztem a blogom születésnapjáról, ez most már szerintem mindig így lesz.
Viszont pénteken sütöttem gyümölcstortát, úgyhogy legalább kép van, a formában még egészen jól nézett ki, de amikor levettem a tortaforma szélét, kiderült, hogy az ilyesmit valószínűleg főzött pudingból kell csinálni.

Útvonaltervezés 2013

Kép
Kimentem ma az Utazás Kiállításra és összeszedtem többkilónyi papírt. Gergő szerint tök felesleges minden évben erre költeni (drága a belépő, drága a parkolás), de engem nem tud meggyőzni, elbuszoztam. Azt belátom, hogy a legtöbb prospektust össze lehet szedni az utazási irodákból (vagy meg lehet nézni a neten), de én imádom a kiállítás hangulatát, a hangzavart és a standok előtt lökdösődő embereket. Számomra ez jelenti az utazási szezon kezdetét, és mondjuk egész évben csorgatom a nyálam az útikönyveimet olvasgatva, de innentől kezdve semmi nem állít meg, hogy elkezdjem tervezni a nyaralást. Meg mondjuk egy hosszú hétvégés városnézést. Vagy még esetleg egy többnapos kirándulást.
Az idei Utazás Kiállítás díszvendége Szlovákia volt, északi szomszédunk nem különösebben érdekel, jelenleg Lengyelországra vagyok beindulva, meg egy kicsit Ausztriára, de miután hazajöttem, rádöbbentem, hogy Szlovénia is tetszene a Soca folyóval. Ezek tavaszi tervek, a nyaralással úgy vagyunk (vagyok), hogy …

Papp Diána: Bodza Bisztró

Kép
A borító és a cím ötös. A többi csak a fele.
Úgy tűnt, ennek a könyvnek csak eleje és vége volt, a kettő között meg semmi. Nagyon sajnáltam, mert a Szerdán habcsók után a Bodza Bisztró majdnem felkerült a karácsonyi kívánságlistámra, és tényleg csak egy hajszálon múlt, hogy végül mégsem. Most már örülök, hogy nem szereztem belőle saját példányt és ha megjelenik Papp Diána harmadik regénye, valószínűleg nem fogok nagyon kapkodni érte. Nem azt mondom, hogy annyira rossz volt, csak nagyon kevés. A szereplők is olyan kis semmilyenre sikerültek, nem tudom jobban megfogalmazni, átlátszónak éreztem mindegyiküket, nem tudtam miért kedvelni vagy utálni őket. Tudom, hogy az ilyen könyvek arra valók, hogy egy-két órára megfeledkezzünk a magunk bajáról és másokén sajnálkozzunk, vagy éppen más örömének örüljünk, de ez a történet nagyon lapos volt. Tényleg kár, hogy nem volt benne egy kicsivel több lendület, mert jóideje nagyon bejönnek azok a történetek, melyekben a főhős feladja városi életét é…