Papp Diána: Bodza Bisztró

A borító és a cím ötös.
A többi csak a fele.

Úgy tűnt, ennek a könyvnek csak eleje és vége volt, a kettő között meg semmi. Nagyon sajnáltam, mert a Szerdán habcsók után a Bodza Bisztró majdnem felkerült a karácsonyi kívánságlistámra, és tényleg csak egy hajszálon múlt, hogy végül mégsem. Most már örülök, hogy nem szereztem belőle saját példányt és ha megjelenik Papp Diána harmadik regénye, valószínűleg nem fogok nagyon kapkodni érte. Nem azt mondom, hogy annyira rossz volt, csak nagyon kevés. A szereplők is olyan kis semmilyenre sikerültek, nem tudom jobban megfogalmazni, átlátszónak éreztem mindegyiküket, nem tudtam miért kedvelni vagy utálni őket. Tudom, hogy az ilyen könyvek arra valók, hogy egy-két órára megfeledkezzünk a magunk bajáról és másokén sajnálkozzunk, vagy éppen más örömének örüljünk, de ez a történet nagyon lapos volt.
Tényleg kár, hogy nem volt benne egy kicsivel több lendület, mert jóideje nagyon bejönnek azok a történetek, melyekben a főhős feladja városi életét és vidéken kezd valami egészen új dolgot: lekvárt főz, narancsot termeszt, bisztrót nyit. 

És innentől jönnek a spoilerek, temérdek.

Papp Diána regényében Kulcsár Petra megörökli apja vendéglőjét és kis hezitálás után a nő - aki komoly partiarc és Facebook-függő - úgy dönt, tovább vezeti az éttermet. Segítsége is akad, a lúzer Pali (igen, ő lúzer, mert az anyjával él és bénán öltözik), apja egykori munkatársa. Petrával szépen lassan összemelegednek, ám a nőnek Pesten is van hódolója, a sikeres és gazdag Gyuri, Pali szöges ellentéte.
Petra hamar feltalálja magát a vendéglátóiparban, rögtön kidobálja a Bicikliző Angyalból a felesleges dolgokat, hogy aztán a bolhapiacon újabb felesleges dolgokat vegyen helyettük, és összeállít egy olyan menüsort, ami azért még nem fine dining, de inkább affelé közelít, mint egy falusi vendéglő étlapjához.
Időközben Palival is összejön, hiszen Young is megjósolta, hogy egy se veled, se nélküled kapcsolat vár rá, mondjuk nekem kimaradt az a rész, ahogyan lángra lobban a szerelem. Pedig lobban, olyannyira, hogy Petra feladja pesti életét, hátat fordít a fröccsbároknak és leköltözik vidékre, ahol éppen hogy csak akad net és nincs mortadella a helyi ABC-ben. Pali eközben csak főz, csak főz, Papp Diána pedig meglehetősen direkt módon bele is szövi ezeknek az ételeknek a receptjeit a történetbe.
Végül pedig jön a happy end, egy busznyi gasztroblogger képében, akiket a lekoptatott, de nagyon nagylelkű Gyuri szervez az étterembe, hogy posztjaikkal kicsit fellendítsék Petra és Pali éttermét. A két férfi természetesen összepacsizik, sőt még Petra alkoholista anyja is elárulja, hogy már egy hete nem nyúlt a pohárhoz, becsszó.
A végén van még egy megható jelenet és egy olyan befejezés, hogy azt hittem, hiányzik az utolsó lap a könyvből. A Szerdán habcsók tetszett, a Bodza Bisztró meg annyira nem, mindkettőben voltak olyan mozzanatok, amelyeket akár az én életemből is vehetett volna a szerző, csak az elsőben valahogy jobban tálalta őket.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Indra Sinha: Valamikor ember voltam

Dr. Quanta A. Ahmed: A láthatatlan nők földjén

Vége az első résznek.